Mag

Megnyitó időpont: 2017. december 13., 17 óra
Helyszín: Félemeleti kiállítóterem
A tárlatot megnyitják: Sagmeister Laura és prof. Vlada Rančić
A tárlat kurátora: dr. Ninkov K. Olga
A tárlat 2017. február 3-ig tekinthető meg.

Vikler Imre és Újházi Adrienn Mag című kamarakiállítása, a Jugoszláviai festők és szobrászok művei a Szabadkai Városi Múzeum művészeti gyűjteményében című tárlaton, Szabadkai Városi Múzeum, 2017. XII. 13 – 2018. II. 3. A mostani közös tárlat eredendően Vinkler Imre halálának ötvenedik, valamint születésének kilencvenedik éve alkalmából készült. A jeles szabadkai festőművész és a fiatal, tehetséges akadémista kiállított munkáin szembetűnik a múlt/régi és az jelen/új vizuális formák átfedése, összefonódása, miközben a tárlaton az immateriális kapcsolat szinte megfoghatóvá válik. Lépjünk hát a múlt és a jelen összekapcsolódásával együtt az új évbe.
Újházi Adrienn (Újvidék, 1995) a Bogdan Šuput formatervezői szakközépiskolában érettségizet 2014-ben. Jelenleg az Újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves, festő szakos hallgatója, Vlada Rančić vezető szaktanár osztályában. 2011 óta vesz részt számos kiállításon és művésztelepen. Eddig hat önálló tárlata volt. 2010-től aktív tagja a Šok zadruga galériának, 2017-től pedig a Híd Kör Art-nak. A klasszikus festészeti technikák mellett, a digitális képábrázolás, a fotók, az installációk és egyéb vizuális kifejezésmódok foglalkoztatják. Eddigi festményeinek fő motívuma a tojás, amely az újjászületés és a termékenység mellett a teljesség szimbóluma is. Újházi Adrienn középiskolásként fedezte fel a Vinkler Imre festőművésszel való rokoni kapcsolatát, aki a családfa harmadik nemzedékének számít. Ezután érdeklődni kezdett munkássága iránt.
Röviden Vinkler Imréről (Szabadka, 1928 – Szabadka, 1967) / A szabadkai Gimnáziumban érettségizett, s a figurális rajztanfolyam résztvevője volt. A belgrádi Képzőművészeti Akadémián végzett festészeti szakon (1947–1951). Csoportos tárlaton először a Vajdasági Magyar Képzőművészek Kiállításán vett részt Palicson (1952). Szabadkára visszatérve általános iskolai tanárként helyezkedett el, majd 1956-tól a szabadkai gimnázium tanára. Műtermet kapott a várostól, ahol 1953–1959 között alkotott. Ebben az időszakban kezdett el művésztelepeket látogatni: Bácstopolyán (1954), Óbecsén (1959-től), Zentán (1967). Tanulmányutakat tett Bécsbe (1953), Párizsba (1955, 1957, 1966) és Amszterdamba (1965). Párizsi ihletésű alkotásait 1955 októberében állította ki Szabadkán Dejanović, Petrik és Sáfrány alkotásai mellett. Első, és életében egyetlen önálló tárlatát a szabadkai Városi Kiállítási Csarnokban 1956-ban rendezte meg. Korai alkotásait a sötét színkezelés jellemzi, a barna és a fekete árnyalatok használata. Festői palettája 1954-től világosodik ki. Az 1960-as évek elejétől szinte egyszínű képeket alkotott, a sötét tónusú szürkéskéktől az ezüstös szürkéig, s ezzel együtt megnyújtja figuráit, képei egysíkúvá válnak. Festészetében az akt, a tájkép, a városkép és a csendélet mellett a portré is megjelenik. Műveinek nagy része Sáfrány műtermében égett el 1970-ben, egy tűzeset folytán. Alkotásai magángyűjteményekben, és a zentai, szabadkai és óbecsei közgyűjteményekben találhatóak meg.