Új szerzeményeink tárlata
Kellemes ünnepeket és boldog, szerencsében gazdag 2015-ös esztendőt kíván Önnek a Szabadkai Városi Múzeum, megköszönve az eddigi sikeres együttműködést, abban a reményben, hogy ez a jövőben is így marad!
Ez alkalomból meghívjuk Önt és kedves barátait, hogy tekintsék meg 2010-2014 közötti időszakra vonatkozó új szerzeményeink tárlatát, amelynek megnyitója 2014.12.29-én, 12 órai kezdettel kerül megrendezésre.
Fényképek a fényképek előtt
A Szabadkai Városi Múzeum szeretettel meghívja Önt a Fényképek a fényképek előtt – dagerrotípia válogatás a Fotómúzeum gyűjteményéből című kiállítására, amelynek szerzője Milena Gnjatović művészettörténész. A kiállítás megnyitójára 2014. október 15-én, szerdán kerül sor, 19 órai kezdettel.
Zsinagógaépítészet Kelet-Közép-Európában 1782–1944
Tisztelettel meghívjuk Önt és kedves barátait Klein Rudolf Zsinagógaépítészet Kelet-Közép-Európában 1782–1944 c. kiállításának megnyitójára, amelyre a Szabadkai Városi Múzeumban (Zsinagóga tér 3.) 2014. szeptember 10-én, szerdán, 17 órakor kerül sor.
A vendéglátók nevében Hulló István, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatója köszönti a megjelenteket.
Köszöntőt mondanak: Navracsics Tibor, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere. Megnyitó beszédet mond: Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke. A tárlatot Kirschner Péter, a MAZSIKE elnöke nyitja meg.
Klein Rudolf (1955, Szabadka), építészettörténész, a MTA-doktora: Zsinagógák Magyarországon 1782–1918 című nagyszabású könyve alapján összeállított kiállítása a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Magyar Építőművészek Szövetsége szervezésében a Szabadkai Városi Múzeumban tekinthető meg.
Az építészettörténész és fotóművész Klein Rudolf – a szabadkai Építőmérnöki Kar professzora – a munkáiból összeállított kiállítás időutazásra invitálja a látogatót, aki végig követheti a zsidók több évszázados vándorlását Kelet-Közép-Európában, a felvilágosodástól a vészkorszakig, a mai Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Ukrajna, Románia, Horvátország, Szlovénia, Szerbia falvaiban, mezővárosaiban és nagyvárosaiban. A tárlat támogatói: Külgazdasági és Külügyminisztérium, Magyar Építőművészek Szövetsége.
A tárlat ideje alatt megtekinthető a Szabadkai Városi Múzeum Memento Geréb Klára (1897–1944) című tárlata is, amely a szabadkai zsidók deportálásának 70. évfordulója alkalmából készült.
Csillagok fürkészője
A Szabadkai Városi Múzeumban 2014. augusztus 29-én nyílik meg a Csillagok fürkészője című kiállítás, amely Bogdanich Dániel Imre, horvát csillagász és matematikus születésének 250., és Lipszky János Magyarország-térképe befejezésének 200. évfordulójának tiszteletére lesz megszervezve. A kiállítás szerzői a Horvát Állami Levéltár, a Magyar Nemzeti Levéltár, a szabadkai Történelmi Levéltár és a Szabadkai Városi Múzeum.
A kiállítást Etela Jerinkić, Szabadka város oktatási ügyekkel megbízott tanácsosa és Ágoston Pribilla Valéria, Szabadka művelődési tanácsosa nyitja meg.
A Csillagok fürkészője című kiállítást 2014. augusztus 29-én, 19 órától nyitjuk meg, és egészen ez év november 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Szabadkai Városi Múzeum kiállító termében.
Memento Geréb Klára (1897–1944)
A Szabadkai Városi Múzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait Memento Geréb Klára (1897–1944) című kiállítás megnyitójára. A kiállítás keretében, amely a szabadkai zsidók deportálásának 70. évfordulója alkalmából készült, Geréb Klára Szabadka első akadémiai grafikusának, valamint Miloš Babić, Balázs G. Árpád és Glid Nándor alkotásai is láthatók.
A vendégeket Mgr. Hulló István, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatója köszönti.
A kiállítást Dr. Ninkov K. Olga művészettörténész mutatja be.
A tárlatot Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke nyitja meg.
A megnyitó időpontja: 2014. május 16., 18 óra.
Helyszín: Szabadkai Városi Múzeum, Zsinagóga tér 3.
Vojnich Oszkár (1864–1914)
Megnyitó időpont: 2014. május 17., 18 óra
Helyszín: Emeleti kiállítóterem
A tárlatot megnyitják: dr. Vargyas Gábor (antropológus-tanácsos, Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézet) és Ágoston Pribilla Valéria (Szabadka város polgármesterének kultúrával megbízott tanácsosa)
A kiállítás szerzője: dr. Papp Árpád, etnográfus
A Szabadkai Városi Múzeum Vojnich Oszkár (1864–1914) című kiállítása a gazdag bácskai birtokos, vadász és világutazó utazásait mutatja be.
Vojnich Oszkár (Szabadka, 1864 – Port Said, 1914) életútjának összegzésére többen is vállalkoztak: a kortárs Herczeg Ferenc méltatásának egy változata kéziratban maradt katalógusunk megjelenéséig, Székely Tibor 1980-ban teszi ugyanezt, Kalapis Zoltán könyvében pedig Vojnich rövid életrajza is olvasható. A legfrissebb, Vojnich Oszkárral foglalkozó tanulmány lehetséges hírszerzői tevékenységére igyekszik fényt deríteni, legutóbb pedig a családi kapcsolatoktól is napvilágot látott egy Vojnich-monográfia.
A kalandos, lényegében ismeretlen életút, és a rejtélyes földbirtokos-mecénás halála és temetése a békebeli Szabadkát – a világháború kitörését megelőző hónapban – talán leginkább felbolygató eseménye volt: ekkor kerül pont egy igen gáláns gyűjtő, magánmúzeum-alapító, vadász, világutazó és útleíró életére, hogy egy merőben más történet vegye kezdetét.
Vojnich Oszkár utazásairól könyveiben, tárcáiban és cikkeiben számolt be: a véletlen folytán olyan források birtokába kerülhet az olvasó, mint az első feljegyzéseit tartalmazó naplója, ahol 1884-85-ös földközi-tengeri utazásainak állomásairól szerezhetünk tudomást. Utazásainak sorában a következő az 1893 júniusában kezdődő és november elején végződő amerikai útja, az ezt megörökítő, saját költségen kiadott díszes könyv, aminek jövedelméről a Hírlapírók Nyugdíjintézete javára lemondott. Az 1895-ös év során Szabadka környékén meghonosítja a galamblövészetet, februárban Monte-Carlóban céllövő versenyt nyer, majd beutazza Közép- és Nyugat-Európát (többek között Spanyolországot).
1898 júniusában indul a Spitzbergákra: valószínű, hogy erre Chernel István neves ornitológus 1895-ös utazása és elbeszélése ihlette. Az augusztus végéig tartó utazásról naplót vezetett, és fényképeket készített, amit ugyanebben az évben a Singer és Wolfner Nyomda ad ki. Naplója két további útjáról is tanúskodik, sajnos pontos időmeghatározás nélkül: már svéd földön jegyzi le a vonatok kényelmetlenségére utaló megjegyzését, miszerint „ilyen modorban eddig csak a pyrénéi félszigeten utaztam”, majd később egy gleccsert szemlélve eszébe jut, hogy „emlékeztet a Grindelwald-gleccserre Svájcban”. Ezekből talán az utazást megelőző négy évre is fény derülhet.
A következő, naplószerűen rögzített utazására 1904 májusában kerül sor, melynek során az akkor Oroszországhoz tartozó Finnország és Ukrajna, ezen belül a Krím-félsziget nevezetességeit látogatja meg, és készít róluk beszámolót.
Közvetett utalás alapján derül fény dalmáciai utazására: évszám nélküli levelében jegyzi meg, hogy hasznát vette orosz nyelvtudásának. „Egy kellemes hetet töltöttem el Fiuméban és a dalmát partok mentén, ahol egy kis kirándulást tettem Cattaroig. Mondhatom érdemes út: Castelnuovo örökzöldbe benőtt házaival és Cattaro fekvésével a legszebb látványosságok közül valók és milyen olcsó út! Orosz tudományomnak hasznát vettem, amennyiben sokat megérthettem a szláv beszédből.”
1906 februárjának végétől április 29-ig id. Lóczy Lajossal a Vezúv kitörését vizsgálja: az id. Lóczyval élete végéig tartó barátságának bizonyítékai azok a levelek, melyek közül az utolsót Port Saidból címezte a halála előtti napon. A Vezúv tanulmányozását Vojnich korábban is végezhette, hiszen egy évvel korábban keltezett levéleben, amit éppen id. Lóczyhoz írt, már beszámol erről.
1906. december 17-én indul közel másfél éves utazására, aminek során Ausztrália, Tasmania, Új-Zéland, Új-Guinea, Kína, a Fülöp-szigetek lesznek utazásának állomásai.
1909 februárja és októbere között Szudánban tartózkodik, majd 1909 decemberétől 1910 márciusáig Uganda és a Fehér-Nílus vidékén vadászik.
1911 januárjában utazik az akkor brit fennhatóság alatt álló Indiába, majd Burmába és a mai Thaiföld területére, valamint a kelet-indiai szigertcsoportokra: az 1912-es év derekáig tartó utazását az 1913-ban megjelenő két könyvének lapjai rögzítik.
Utolsó útjára 1914 márciusában indult Kelet-Afrikába.
Vojnich útleírásai a kor igényeinek maradéktalanul eleget tettek: addig sokak – elsősorban a korabeli olvasó – számára ismeretlen, érdekesebbnél érdekesebb helyekről számoltak be. Útleírásainak egyik sajátossága, hogy szerteágazó érdeklődése folytán helyenként geológusi, más esetben etnográfusi érdeklődéséről számol be, de amennyiben erre alkalom és mód adódott, a vadász is megmutatkozott.
Nem zárható ki, hogy Vojnich, a vérbeli vadász barátai útmutatásait és élménybeszámolóit követve a messzi vidékeken a múzeumügyet (is) kívánta szolgálni azzal, hogy egzotikusnak tűnő használati tárgyakat és ritka kőzeteket gyűjtött.
