Megnyitó:  2021. november 5., 14 óra
Helyszín: emeleti kiállítóterem

Tisztelt látogatóink!

Szeretettel meghívjuk Önöket kiállításunk megnyitójára, melynek címe Fogd a kezem, hogy megismerjelek – Magyar nemzeti kisebbség.
A kiállításon a Rudnik-Takovo Régió Múzeuma rajzpályázatára beérkezett alkotásokat állítjuk ki. Az esemény keretén belül sor kerül a díjazottak oklevelének átadására is.

Belépés díjtalan.

Bővebb információ: 024/555-128 – as telefonszámon.

Megnyitó: 2021. április 29., 12 óra
Helyszín: emeleti kiállítóterem
A kiállítás szerzője: dr. Korhecz Papp Zsuzsanna, festő-restaurátor művész, múzeumi tanácsos

Schervitz Mátyás korának közkedvelt és nagyra becsült mestere volt. A horvát származású, buda-vízivárosi festő 1739 körül tért vissza szülővárosába. 1741-ben vált budai polgárrá. Számos kisebb és nagyobb megbízáshoz (a tabáni Szent Katalin- és a vízivárosi Szent Erzsébet-templomok főoltárképei, az újlaki templom szentélyfreskója) jutott a fővárosban; ezek a művei megsemmisültek az elmúlt évszázadokban. Az óbudai plébániatemplom Szent Ivó-oltárképét (1759) stíluskritikai alapon illeszthettük életművébe, akárcsak a Szent Ferenc Sebei-templom szentélyfreskóit (1756). Adattal igazolt műve a péceli Ráday-kastély könyvtártermeinek és nagytermének freskódísze 1764–67-ből. Schervitz Mátyás oltárkép-festészetének megismeréséhez szolgáló kulcsot a dunaföldvári egykori ferences templomba 1768-ban készített együttese (Szent Anna, Szeráfi Szent Ferenc, Immaculata Ádámmal és Évával) szolgáltatja, segítségükkel immár bizonyosan a budai mesterhez köthetjük a zombori és eszéki ferences templomok Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló mellékoltárképeit (1769, 1770), melyek a bosnyák ferencesekhez fűződő szoros kapcsolatának köszönhetően jöttek létre, úgy mint a vízivárosi Szent Ferenc Sebei-templom főoltárképe (1756). A ferences rend útjain keresztül jutott el egy műve a boszniai Livnoba is. Az abai Szentháromság- és a tordasi Gyümölcsoltó Boldogasszony-templomok freskódíszét (1756), és az utóbbi oltárképét (1760) is munkájának véljük,. Fia Serovics József (1741–1792 után) és Vogl Gergely (1717–1782) budai festők is tanítványai lehettek. Schervitz Mátyás feltételezhetően egy itáliai mester kvadratúrafestőjeként fejleszthette képességeit: építészeti térábrázolása hibátlan, anatómiai tudása kiváló, alakjai elevenek, arányosak, egyéniségei karakteresek. Egyetlen művét sem szignálta. Eddig megismert alkotásainak tükrében talán módosítható a 18. századi magyarországi mesterekről, műveik színvonaláról kialakított kép, s a másodvonalbeli „céhes mesterek” között immár egy, a nagymesterek tudásával vetekedő, helyi születésű és működő művészt is sikerült bemutatnunk.

A kiállítás 2021. június 4-éig tekinthető meg.

Megnyitó: 2021. március 12.
Helyszín: félemeleti kiállítóterem
A tárlat szerzői: Ljubica Vuković Dulić, művészettörténész, főmuzeológus és Hicsik Dóra, főkönyvtáros

A szabadkai zsidók mindennapjai című kiállítás az INTERREG Duna Transznacionális Program REDISCOVER elnevezésű projekt keretén belül jött létre, amely a zsidó örökség újrafelfedezésén alapul. Kilenc mnfd város vesz részt projektpartnerként: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata (Vezető kedvezményezett), Banja Luka Önkormányzata (Bosznia és Hercegovina), Galac és Temesvár Város Önkormányzata (Románia), Kotor Város Önkormányzata (Montenegró), Muraszombati Kulturális, Turisztikai és Sport Intézet (Szlovénia), Eszék Város Önkormányzata (Horvátország), Regensburg Város Önkormányzata (Németország), Városi Múzeum Szabadka (Szerbia). Mellettük kilenc társpartner is részt vesz a projekt megvalósításában: Szabadka Város Önkormányzata, Muraszombat Város Önkormányzata, a szegedi zsidó közösség, a temesvári zsidó közösség, Románia Zsidó Közösségeinek Szövetsége, az eszéki zsidó közösség, a montenegrói zsidó közösség, Banja Luka zsidó közössége és a Romániai Nemzeti Kisebbségekkel Foglalkozó Kutatóintézete.

A projekt fő célja a résztvevő országok területeiről származó zsidó közösségek örökségének újrafelfedezése, kutatása, bemutatása és elérhetővé tétele. Ennek köszönhetően egy egységes kulturális tőkére tehetünk szert. Célunk egy versenyképes turisztikai termék kialakítása, mely elérhető lesz a nagyközönség számára is.

A projekt célja a zsidó örökség újra értelmezése, a már ismert terek (zsinagógák, temetők, emlékművek, épületek, lakóépületek), ahol a már előtérbe került szimbólumok mellett a zsidóság tárgyi és szellemi örökségének kultúrájának egyéb elemei is szerepelnek.

Szabadkán 1775 óta élnek izraelita vallású polgárok. Kulturális örökségük nagyban hozzájárul városunk látképéhez, a zsinagóga, a hitközség épülete a téli zsinagógával, a zsidó temető, a Dömötör-palota (a Szabadkai Városi Múzeum épülete) mind építészeti remekek.

Kulturális intézményeink a kezdetektől fogva gyűjtik, őrzik és bemutatják a szabadkai zsidóság örökségét: újságokat, könyveket, dokumentumokat, de ide tartoznak a képzőművészeti alkotások, zeneművek és a mindennapi élet tárgyai is. A tárlat egységei személyekhez, intézményekhez kötődnek, bemutatják mindazokat a javakat, mellyel a szabadkai zsidóság 1775 és 1941 között hozzájárult Szabadka kulturális, társadalmi és gazdasági fejlődéséhez.

A bemutatott anyag az eddigi kutatások eredményeit tárja a látogató elé a felhasznált irodalommal egyetemben, s azokra a tárgyakra fókuszál, melyeket a Szabadkai Városi Múzeum és a Szabadkai Történelmi Levéltár őriz. A tárgyak többsége ezen a kiállításon kerül először ebben a kontextusban a látogatók elé.

A kiállítás a projekt egyik fő eredményeként lehetőséget nyújt a szabadkai zsidó értékek tudatosítására, a Szabadkai Városi Múzeum pedig ezen örökség bemutatásával egyik állomása lehet a Duna menti zsidó kulturális útvonalnak.

A kiállítás 2021. június 11-éig tekinthető meg.

Megnyitó: 2020. december 30.
Helyszín: földszinti kiállítóterem
A kiállítás szerzői: Neda Dimovski, régész, muzeológus és Mihájlovity Anikó, múzeumpedagógus, muzeológus

A Régészeti kisokos című kiállítás egy interaktív tárlat, amely az óvodáskorú gyermekek és az alsó tagozatos tanulók számára készült.

A kiállítás két szegmense bemutatja a régészek munkájának különböző területeit: mit csinál a régész a terepen, és gyűjteménykezelőként mi a dolga benn a múzeumban. Mindkét nézőpont a régészet lényégét ragadja meg, hiszen mindkettőnek ugyanaz a célja: a régmúltban élt emberek és közösségeik életének rekonstrukciója az emberi alkotómunka nyomainak tanulmányozása alapján.

A kiállításon bemutatott tárgyak a Szabadkai Városi Múzeum illetékességi területéhez tartozó települések (Szabadka, Topolya és Kishegyes) régészeti lelőhelyeiről származnak. A kiállításon különböző régészeti korszakból származó tárgyakat mutatunk be az őskortól a középkorig, melyek funkcióját és jelentését játékos úton, mozgással, érintéssel és rajzolással ismerhetik meg az érdeklődő gyerekek.

A kiállításhoz Régészeti kisokos címmel interaktív feladatlapok is készültek, amelyeket 150 dináros áron lehet megvásárolni a múzeumban.

Megnyitó: 2020. június .17., péntek, 12 óra
Helyszín: első emeleti kiállítóterem
Köszöntőt mondanak: Mgr.Hulló István, múzeumigazgató és
Dr. Simon Wagner István, plébános
Megnyitóbeszéd: Dr. Repanić Braun Mirjana, művészettörténész
Méltatás: Bognár Boglárka, muzeológus
A megnyitót Molnár Krisztina fuvolaművész játéka teszi ünnepélyesebbé.
A kiállítás kurátora: Korhecz Papp Zsuzsanna (DLA), restaurátor tanácsos

Paulus Antonius Senser
P.A. Senser (1716 körül–1758) eszéki-pécsi festő jelentős alkotói tevékenységet fejtett ki a Pécsi Egyházmegye (Diocesis Quinquecclensiensis) történelmi területén a 18. század első felében. Annak határterületeiről, így tőlünk, a Bácskából is rendeltek tőle festményeket, sőt Boszniába is eljutottak művei a ferences kapcsolatoknak köszönhetően. Alkotásai a magyar- és horvátországi, valamint a vajdasági és boszniai barokk festészeti örökség jelentős emlékei. Pécsi Pál mester – ahogy a vukovári ferencesek háztörténetében hivatkoznak rá – 1716 táján született. Egyike volt azon, valószínűleg délnémet származású mesterembereknek, akik a jobb megélhetés reményében a Habsburg Birodalom török alól újonnan felszabadított területeire érkeztek. Ismeretlen helyen töltötte ifjúságát és tanulóéveit. Tanítómesterét nem ismerjük, de bizonyosan Senserben tisztelhetjük a szlavóniai székhely első festőművészét. Az eszéki levéltári források 1735-ben jegyzik először, ezekben az években már festővé érett. A pécsi levéltári források 1742-ben említik először, 1747-ben kapott polgárjogot. Alkotásaival Baranya (Pécs, Siklós, Máriagyűd, Lakócsa), Szlavónia (Eszék, Vukovár, Diakóvár, Szlavónbrod, Pozsega), Bácska (Bács) és Bosznia (Kraljeva Sutjeska, Visoko) templomaiban, köz- és egyházi gyűjteményeiben találkozhatunk. Az egyházi megrendeléseken kívül, Senser polgári és nemesi családoknál is készített arcképeket. Különleges típusai egyedivé teszik festményeit a közép-európai ún. céhes festők művei között: bájos Madonnák, monumentális szentek, kék szárnyú, pirospozsgás kis- és nagy angyalok és zsúfolt jeleneteinek groteszk figurái jellemzik.

A tárlaton – mely 2020. szeptember 2-ig látogatható – Senser 14 alkotása között megtekinthető a Csodálatos kenyérszaporítás című, Közép Európában egyedülálló monumentális festménye is.

Megnyitó: 2019. december 13., 19 óra
Helyszín: földszinti kiállítóterem
A kiállítás szerzője: Simon Vuletić Viktória – főmúzeológus, néprajzkutató-antropológus
A kiállítást megnyitja: mgr. Hulló István, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatója, mgr. Rifat Kulenović, a belgrádi Tudomány és Technika Múzeumának igazgatója, és Ljiljana Gavrilović, a SANU Néprajzi Intézet képviselője.
A megnyitó kísérőprogramja: a Pionir 10 együttes koncertje.

Az LP – A gramofon története és a lemezek aranykora című kiállítás keretén belül megnyitjuk Nenad Raznatović Végtelen arcjáték című kiállítását is.

„Noha a nosztalgia és a technológia első pillantásra nem illenek össze, az összes technológiai áttörés, amely eleinte ellenállást és félelmet váltott ki, a további technológiai fejlődés után a „régi”, „jól ismert” és „biztonságos” dolgok kategóriájába ment át, amelyek a régi szép időkre emlékeztettek. Így kevesebb, mint 100 év alatt a lemezjátszó az elmúlt idők egyik nosztalgikus, romantizált szimbólumává vált, amely látszólag mindig szebb és biztonságosabb, mint a jelenkor.”

Dr Ljiljana Gavrilović

Megnyitó: 2019. november 29., 12 óra
Helyszín: félemeleti kiállítóterem
A tárlat kurátorai: Ljubica Vuković Dulić, dr. Ninkov K. Olga

A megnyitó programja:
Mgr. Hulló István, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatójának köszöntő beszéde
Ladik Katalin: Tranzit Zoon – videomunka
Megnyitó beszédet mond Dr. Fabényi Júlia, a budapesti Ludwig Múzeum igazgatója és Nebojša Milenković, a Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum főmuzeológusa
Szombathy Bálint: A vonalon – performansz

A kiállítás létrejöttét Szerbia Művelődési Minisztrériuma és Szabadka Város támogatta
A tárlat időtartama: 2019. november 29. – 2020. május 25.

A Bosch+Bosch Csoport 1969. augusztus 27-én alakult meg a szabadkai Triglav cukrászdában, Slavko Matković (1948–1994) kezdeményezésére, és a helyi Ifjúsági Tribün égisze alatt kezdte meg munkáját. Alapítói Szombathy Bálint (1950), Szalma László (1949–2005), Magyar Zoltán (1951), Basch Edit (1951–2011), Krekovics István (1949–?) és Slobodan Tomanović (1947–?) voltak. Eltérő művészeti nézeteik miatt Basch Edit, Krekovics István, Magyar Zoltán és Slobodan Tomanović hamarosan kiváltak, de újabb tagok csatlakoztak: 1971-ben Kerekes László (1954–2011), 1973-ban Ladik Katalin (1942) és Csernik Attila (1941), 1975-ben Ante Vukov (1955–2012). A csoport 1976-ban bomlott fel.

1970-től a tagok a radikális, innovatív és neoavantgárd művészeti kutatások és kísérletek felé fordultak – a lokális és provinciális ellentételezéseként –, keresve a kapcsolatokat más jugoszláv központok neoavatgárd kollektíváival és az új magyar avantgárd protagonistáival. A csoport olyan új művészeti törekvéseket követett, amelyek 1969–1976 között jelentkeztek a vizuális művészet radikális vonulataiban. Tagjainak alkotói területei a vizuális szemiológia, a tipográfiai és a konkrét költészet, a konceptuális művészet, az irodalom, a tájművészet, a projektek és akciók, performanszok, installációk, multimédia, művészeti kritika és szövegek, új képregény, a küldeményművészet, a művészkönyvek, a szamizdat folyóiratok, a hangművészet és a film voltak. Tevékenységüket új művészeti gyakorlatnak nevezi a jugoszláv szakirodalom.

A tárlat a csoport tagjainak műveit mutatja be: Csernik Attila, Kerekes László, Ladik Katalin, Magyar Zoltán, Slavko Matković, Szalma László, Szombathy Bálint, Slobodan Tomanović, Ante Vukov, valamint két, a csoporthoz közeli művész, Ács József és Markulik József

A kiállítás anyaga magántulajdonból és a következő intézmények tulajdonából származik: acb Galéria, Budapest; Szerb Matica Képtára, Újvidék; Szabadkai Városi Könyvtár; Városi Múzeum, Óbecse; Szabadkai Városi Múzeum; Kortárs Művészeti Múzeum, Belgrád; Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum, Újvidék; Kortárs Művészeti Galéria, Nagybecskerek; Kortárs Galéria Szabadka.

Megnyitó időpont: 2019. május 14., 12 óra
Helyszín: Emeleti kiállítóterem
A kiállítás szerzője: Aleksandar Luković múzeológus, ásványtudós – Belgrádi Természettudományi Múzeum

A földönkívüli eredetű szilárd testű kőzeteket, amelyek az atmoszférán áthaladva nem égnek el, hanem elérik a bolygó felületét meteoritoknak hívjuk. Eredetük az aszteroidákhoz (kisbolygókhoz) köthető, de léteznek meteoritok, amelyek a szomszédos Marsról vagy a Holdról érkeznek a Földre. A meteoritokat feloszthatjuk látott és megtalált meteoritokra, annak függvényében, hogy látták-e áthaladásukat az atmoszférán. A meteoritok neve a becsapódás helyéhez köthető, és általában egy szám is párosul a név mellé, mert gyakran előfordul, hogy a légkörön való áthaladásakor a meteorit több részre szakad, szétszóródik. Jelen pillanatban több mint 17.000 meteoritról tudunk, amelyeket az erre alkalmas intézményekben őriznek. Ez a szám gyors ütemben nő.

A meteoritgyűjtemény a Természettudományi Múzeum szerves része annak alapításától kezdve. Habár nincs belőlük sok, a meteoritok az egyik legértékesebb kiállítási tárgycsoportot képezik. A múzeum kiállítása során a közönség megtekintheti legismertebb meteoritjainkat, a sokobanjait, a jeliceit és a dimitrovgradit. A szerbiai meteoritokon kívül a látogatók megismerhetnek világszerte ismert meteoritokat is, mint amilyen a Canyon Diablo, Mundrabilla, Henbury stb.

Megnyitó időpont: 2019. május 10., 18 óra
Helyszín: Félemeleti kiállítóterem

Dragoljub Zamurović Unter Anderen – Među drugima – A többiek között című fényképkiállítása az ulmi Dunai Svábok Központi Múzeumával folytatott együttműködés eredménye, és magába foglalja a mai Szerbiában, Romániában, Magyarországon és Horvátországban élő dunai svábok portréit. A Duna menti történelmi településeken készültek Zamurović dokumentumfilmjei, amelyek az interjúkkal kiegészítve betekintést nyújtanak a dunai svábok mindennapjaiba, és elmesélik a kis emberek életét a nagy történelmi időkben.

Megnyitó időpont: 2018. december 13., csütörtök, 18 óra
Helyszín: Földszinti kiállítóterem
Nyitóbeszédet mondanak: dr. Olivera Erić művészettörténész és Nárai Éva publicista
Zenei közreműködő: a Szabadkai Zenesikola diákjai
A tárlat és a tanulmányok szerzői: dr. Ninkov K. Olga és Ljubica Vuković Dulić
A kiállítás 2019. május 31-ig tekinthető meg.

Boschan György festőművész és Akadémiai tanár A gimnáziumot Szabadkán végezte, és a szabadkai Grimasz című szatirikus lap karikaturistája volt. Kiállítói tevékenységét is Szabadkán kezdi meg: 1938-ban a belgrádi Művészeti Akadémia hallgatójaként a Népkörben a Híd folyóirat által megrendezett Jugoszláviai Fiatal Magyar Képzőművészek című tárlaton vesz részt. A belgrádi Akadémián 1949-ben diplomázott, majd ugyanott tanított festészetet 1979-ig. A Szerbiai Képzőművészek Egyesületének rendeletei ellen lázadó Függetlenek (Samostalni) és a Belgrádi Csoport (Beogradska grupa) egyik alapítótagja. A vajdasági művésztelepek elkötelezettje. Jelentősek szabadkai szereplései 1949-ben és 1954-ben, amikor a város képzőművészeti arculatának formálásában vállal szerepet. Művészetében a két világháború közötti hagyományt éltette tovább a jugoszláv szocialista rendszer korai szakaszában is. Olyan alkotóról van szó, aki egyforma figyelmet szentelt a társadalmi-pedagógiai munkának és az alkotótevékenységnek. A belgrádi Képzőművészeti Akadémia tanáraként, tanári-pedagógusi munkája során jelentős képzőművészeti eseményekben is részt vesz – mint például az akadémia első Alapszabályzatának összeállításában 1957-ben. Az Ecskai Művésztelep díjában és Forum díjban részesült. 1984-ben hunyt el Belgrádban. Özvegye, dr. Nada Bošan a Szabadkai Városi Múzeumnak adományozta a művész 26 alkotását, ezzel megalapozva a Boschan György Ajándékgyűjteményt.

A Szabadkai Városi Múzeum Boschan György születésének századik évfordulója alkalmából azzal a szándékkal rendez kiállítást, hogy hozzájáruljon a Boschan-ópusz jobb megismeréséhez, a további kutatásokhoz, a művész méltó helyének kijelöléséhez. A most megjelenő színes katalógusban dr. Niknov K. Olga BOSCHAN GYÖRGY ÉS SZABADKA, valamint Ljubica Vuković Dulić BOSCHAN GYÖRGY – EGYETEMI HALLGATÓ ÉS ELŐADÓ című tanulmányai olvashatóak. A katalógus külön egységét képezi Boschan György közgyűjteményekben fellelhető munkáinak jegyzéke, amelyeből a tárlaton a következő közgyűjtemények szerepelnek: óbecsei Városi Múzeum, zentai Városi Múzeum, Szabadkai Városi Múzeum, belgrádi Zsidó Történeti Múzeum, belgrádi Kortárs Művészetek Múzeuma, szabadkai Kortárs Galéria, nagybecskereki Kortárs Galéria.

„Sem a művészetekben, sem a társadalmi életben nem tűrt meg semmilyen sablont vagy dogmát. Hiányzik sziporkázó szellemessége és találó, éles kriticizmusa a közvéleményben előforduló ámító butaságokról.” (Simin Bosán Magda)