...
Meteoritok, a világűr hírnökei


Megnyitó időpont: 2019. május 14., 12 óra
Helyszín: Emeleti kiállítóterem
A kiállítás szerzője: Aleksandar Luković múzeológus, ásványtudós – Belgrádi Természettudományi Múzeum

A földönkívüli eredetű szilárd testű kőzeteket, amelyek az atmoszférán áthaladva nem égnek el, hanem elérik a bolygó felületét meteoritoknak hívjuk. Eredetük az aszteroidákhoz (kisbolygókhoz) köthető, de léteznek meteoritok, amelyek a szomszédos Marsról vagy a Holdról érkeznek a Földre. A meteoritokat feloszthatjuk látott és megtalált meteoritokra, annak függvényében, hogy látták-e áthaladásukat az atmoszférán. A meteoritok neve a becsapódás helyéhez köthető, és általában egy szám is párosul a név mellé, mert gyakran előfordul, hogy a légkörön való áthaladásakor a meteorit több részre szakad, szétszóródik. Jelen pillanatban több mint 17.000 meteoritról tudunk, amelyeket az erre alkalmas intézményekben őriznek. Ez a szám gyors ütemben nő.

A meteoritgyűjtemény a Természettudományi Múzeum szerves része annak alapításától kezdve. Habár nincs belőlük sok, a meteoritok az egyik legértékesebb kiállítási tárgycsoportot képezik. A múzeum kiállítása során a közönség megtekintheti legismertebb meteoritjainkat, a sokobanjait, a jeliceit és a dimitrovgradit. A szerbiai meteoritokon kívül a látogatók megismerhetnek világszerte ismert meteoritokat is, mint amilyen a Canyon Diablo, Mundrabilla, Henbury stb.


Unter Anderen – A többiek között


Megnyitó időpont: 2019. május 10., 18 óra
Helyszín: Félemeleti kiállítóterem

Dragoljub Zamurović Unter Anderen – Među drugima – A többiek között című fényképkiállítása az ulmi Dunai Svábok Központi Múzeumával folytatott együttműködés eredménye, és magába foglalja a mai Szerbiában, Romániában, Magyarországon és Horvátországban élő dunai svábok portréit. A Duna menti történelmi településeken készültek Zamurović dokumentumfilmjei, amelyek az interjúkkal kiegészítve betekintést nyújtanak a dunai svábok mindennapjaiba, és elmesélik a kis emberek életét a nagy történelmi időkben.

...

...
Boschan György


Megnyitó időpont: 2018. december 13., csütörtök, 18 óra
Helyszín: Földszinti kiállítóterem
Nyitóbeszédet mondanak: dr. Olivera Erić művészettörténész és Nárai Éva publicista
Zenei közreműködő: a Szabadkai Zenesikola diákjai
A tárlat és a tanulmányok szerzői: dr. Ninkov K. Olga és Ljubica Vuković Dulić
A kiállítás 2019. május 31-ig tekinthető meg.

Boschan György festőművész és Akadémiai tanár A gimnáziumot Szabadkán végezte, és a szabadkai Grimasz című szatirikus lap karikaturistája volt. Kiállítói tevékenységét is Szabadkán kezdi meg: 1938-ban a belgrádi Művészeti Akadémia hallgatójaként a Népkörben a Híd folyóirat által megrendezett Jugoszláviai Fiatal Magyar Képzőművészek című tárlaton vesz részt. A belgrádi Akadémián 1949-ben diplomázott, majd ugyanott tanított festészetet 1979-ig. A Szerbiai Képzőművészek Egyesületének rendeletei ellen lázadó Függetlenek (Samostalni) és a Belgrádi Csoport (Beogradska grupa) egyik alapítótagja. A vajdasági művésztelepek elkötelezettje. Jelentősek szabadkai szereplései 1949-ben és 1954-ben, amikor a város képzőművészeti arculatának formálásában vállal szerepet. Művészetében a két világháború közötti hagyományt éltette tovább a jugoszláv szocialista rendszer korai szakaszában is. Olyan alkotóról van szó, aki egyforma figyelmet szentelt a társadalmi-pedagógiai munkának és az alkotótevékenységnek. A belgrádi Képzőművészeti Akadémia tanáraként, tanári-pedagógusi munkája során jelentős képzőművészeti eseményekben is részt vesz – mint például az akadémia első Alapszabályzatának összeállításában 1957-ben. Az Ecskai Művésztelep díjában és Forum díjban részesült. 1984-ben hunyt el Belgrádban. Özvegye, dr. Nada Bošan a Szabadkai Városi Múzeumnak adományozta a művész 26 alkotását, ezzel megalapozva a Boschan György Ajándékgyűjteményt.

A Szabadkai Városi Múzeum Boschan György születésének századik évfordulója alkalmából azzal a szándékkal rendez kiállítást, hogy hozzájáruljon a Boschan-ópusz jobb megismeréséhez, a további kutatásokhoz, a művész méltó helyének kijelöléséhez. A most megjelenő színes katalógusban dr. Niknov K. Olga BOSCHAN GYÖRGY ÉS SZABADKA, valamint Ljubica Vuković Dulić BOSCHAN GYÖRGY – EGYETEMI HALLGATÓ ÉS ELŐADÓ című tanulmányai olvashatóak. A katalógus külön egységét képezi Boschan György közgyűjteményekben fellelhető munkáinak jegyzéke, amelyeből a tárlaton a következő közgyűjtemények szerepelnek: óbecsei Városi Múzeum, zentai Városi Múzeum, Szabadkai Városi Múzeum, belgrádi Zsidó Történeti Múzeum, belgrádi Kortárs Művészetek Múzeuma, szabadkai Kortárs Galéria, nagybecskereki Kortárs Galéria.

„Sem a művészetekben, sem a társadalmi életben nem tűrt meg semmilyen sablont vagy dogmát. Hiányzik sziporkázó szellemessége és találó, éles kriticizmusa a közvéleményben előforduló ámító butaságokról.” (Simin Bosán Magda)


Vojnich Oszkár (1864–1914)


Megnyitó időpont: 2014. május 17., 18 óra
Helyszín: Emeleti kiállítóterem
A tárlatot megnyitják: dr. Vargyas Gábor (antropológus-tanácsos, Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézet) és Ágoston Pribilla Valéria (Szabadka város polgármesterének kultúrával megbízott tanácsosa)
A kiállítás szerzője: dr. Papp Árpád, etnográfus

A Szabadkai Városi Múzeum Vojnich Oszkár (1864–1914) című kiállítása a gazdag bácskai birtokos, vadász és világutazó utazásait mutatja be.

Vojnich Oszkár (Szabadka, 1864 – Port Said, 1914) életútjának összegzésére többen is vállalkoztak: a kortárs Herczeg Ferenc méltatásának egy változata kéziratban maradt katalógusunk megjelenéséig, Székely Tibor 1980-ban teszi ugyanezt, Kalapis Zoltán könyvében pedig Vojnich rövid életrajza is olvasható. A legfrissebb, Vojnich Oszkárral foglalkozó tanulmány lehetséges hírszerzői tevékenységére igyekszik fényt deríteni, legutóbb pedig a családi kapcsolatoktól is napvilágot látott egy Vojnich-monográfia.

A kalandos, lényegében ismeretlen életút, és a rejtélyes földbirtokos-mecénás halála és temetése a békebeli Szabadkát – a világháború kitörését megelőző hónapban – talán leginkább felbolygató eseménye volt: ekkor kerül pont egy igen gáláns gyűjtő, magánmúzeum-alapító, vadász, világutazó és útleíró életére, hogy egy merőben más történet vegye kezdetét.

Vojnich Oszkár utazásairól könyveiben, tárcáiban és cikkeiben számolt be: a véletlen folytán olyan források birtokába kerülhet az olvasó, mint az első feljegyzéseit tartalmazó naplója, ahol 1884-85-ös földközi-tengeri utazásainak állomásairól szerezhetünk tudomást. Utazásainak sorában a következő az 1893 júniusában kezdődő és november elején végződő amerikai útja, az ezt megörökítő, saját költségen kiadott díszes könyv, aminek jövedelméről a Hírlapírók Nyugdíjintézete javára lemondott. Az 1895-ös év során Szabadka környékén meghonosítja a galamblövészetet, februárban Monte-Carlóban céllövő versenyt nyer, majd beutazza Közép- és Nyugat-Európát (többek között Spanyolországot).

1898 júniusában indul a Spitzbergákra: valószínű, hogy erre Chernel István neves ornitológus 1895-ös utazása és elbeszélése ihlette. Az augusztus végéig tartó utazásról naplót vezetett, és fényképeket készített, amit ugyanebben az évben a Singer és Wolfner Nyomda ad ki. Naplója két további útjáról is tanúskodik, sajnos pontos időmeghatározás nélkül: már svéd földön jegyzi le a vonatok kényelmetlenségére utaló megjegyzését, miszerint „ilyen modorban eddig csak a pyrénéi félszigeten utaztam”, majd később egy gleccsert szemlélve eszébe jut, hogy „emlékeztet a Grindelwald-gleccserre Svájcban”. Ezekből talán az utazást megelőző négy évre is fény derülhet.

A következő, naplószerűen rögzített utazására 1904 májusában kerül sor, melynek során az akkor Oroszországhoz tartozó Finnország és Ukrajna, ezen belül a Krím-félsziget nevezetességeit látogatja meg, és készít róluk beszámolót.

Közvetett utalás alapján derül fény dalmáciai utazására: évszám nélküli levelében jegyzi meg, hogy hasznát vette orosz nyelvtudásának. „Egy kellemes hetet töltöttem el Fiuméban és a dalmát partok mentén, ahol egy kis kirándulást tettem Cattaroig. Mondhatom érdemes út: Castelnuovo örökzöldbe benőtt házaival és Cattaro fekvésével a legszebb látványosságok közül valók és milyen olcsó út! Orosz tudományomnak hasznát vettem, amennyiben sokat megérthettem a szláv beszédből.”

1906 februárjának végétől április 29-ig id. Lóczy Lajossal a Vezúv kitörését vizsgálja: az id. Lóczyval élete végéig tartó barátságának bizonyítékai azok a levelek, melyek közül az utolsót Port Saidból címezte a halála előtti napon. A Vezúv tanulmányozását Vojnich korábban is végezhette, hiszen egy évvel korábban keltezett levéleben, amit éppen id. Lóczyhoz írt, már beszámol erről.

1906. december 17-én indul közel másfél éves utazására, aminek során Ausztrália, Tasmania, Új-Zéland, Új-Guinea, Kína, a Fülöp-szigetek lesznek utazásának állomásai.

1909 februárja és októbere között Szudánban tartózkodik, majd 1909 decemberétől 1910 márciusáig Uganda és a Fehér-Nílus vidékén vadászik.

1911 januárjában utazik az akkor brit fennhatóság alatt álló Indiába, majd Burmába és a mai Thaiföld területére, valamint a kelet-indiai szigertcsoportokra: az 1912-es év derekáig tartó utazását az 1913-ban megjelenő két könyvének lapjai rögzítik.

Utolsó útjára 1914 márciusában indult Kelet-Afrikába.

Vojnich útleírásai a kor igényeinek maradéktalanul eleget tettek: addig sokak – elsősorban a korabeli olvasó – számára ismeretlen, érdekesebbnél érdekesebb helyekről számoltak be. Útleírásainak egyik sajátossága, hogy szerteágazó érdeklődése folytán helyenként geológusi, más esetben etnográfusi érdeklődéséről számol be, de amennyiben erre alkalom és mód adódott, a vadász is megmutatkozott.

Nem zárható ki, hogy Vojnich, a vérbeli vadász barátai útmutatásait és élménybeszámolóit követve a messzi vidékeken a múzeumügyet (is) kívánta szolgálni azzal, hogy egzotikusnak tűnő használati tárgyakat és ritka kőzeteket gyűjtött.

...