2008-ban, a valaha tekintélyes szabadkai Minerva nyomda épülete lett a Szabadkai Városi Múzeum új székhelye az alapító, Szabadka Község Képviselő-testületének döntése értelmében. Ez immár az intézmény harmadik otthona Raichle Ferenc építész családi palotája (1948 és 1968 között), majd pedig a Városháza után. 108 évvel az építkezés befejezése után a múzeum immár a hatodik lakó ebben a jelentős szecessziós épületben. A felújítási munkálatok kezdetekor egy kisebb kiállítással (Hazatérés), valamint egy 2007 szeptemberében megjelentetett kiadvánnyal emlékeztünk meg a korábbi tulajdonosokról. Büszkén állíthatjuk, hogy ők mindannyian mély nyomot hagytak a város szellemi, intellektuális és alkotói életében, és a Múzeum vezetői is törekszenek méltóképpen ápolni és követni ezt az utat.
Az épületet Dömötör Miksa (1868–1944) gyermekgyógyász építtette, aki 1894-ben Budapesten végezte el orvosi tanulmányait, és még abban az évben Szabadkán munkába is állt. Amellett, hogy a saját rendelőjében dolgozott, az egyik biztosítótársaság orvos munkatársa is volt. A városban elsőként alkalmazott szérumot a torokgyík gyógyítására, valamint sokat foglalkozott a trachoma gyógyításával és Röntgen-diagnosztikával is. 1895-ben lefordította és megjelentette Emil Adolf von Behring, a Halle Egyetem professzorának A diphteria-ellenes új szer című könyvét. Következő évben már saját könyvet jelentetett meg A szérumokról címmel, amelyet a szabadkai Fischer és Krauss nyomdában nyomtattak. 1904-ben Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia összejövetelén beszámolót tartott a trachoma operatív gyógyításáról. Alaptevékenysége mellett aktív részt vállalt a város üzleti életében is. A Favorit Szikvízgyár igazgatóhelyetteseként dolgozott 1906–1916 között, néhány évig tagja volt a Kőfaragó és Márványipar Rt. igazgatóbizottságának, valamint részt vett a Kereskedők és Iparosok Önsegélyező Szövetkezetének alapításában is 1909-ben. Sokoldalúságát és széles érdeklődési körét bizonyítja az 1906. július 1-jén megjelenő Délmagyarországi Méhészeti Lapok első (és valószínűleg utolsó) számának megjelentetése is, amelyben felelős szerkesztőként dr. Dömötör neve szerepelt. 1899 őszén kötött házassága Jolánnal (1876–?), Klein József orvos lányával meghozta a biztonságot további életében. Jolán hozománya a Petőfi utca 63. alatti háromszobás ház volt. Itt éltek egészen 1906-ig, a budapesti Vágó József (1877–1947) és László ( – ) tervei alapján készülő szecessziós, egyemeletes bérház felépüléséig.
A Vágó fivérek tervezte épület földszintjén, a szárazkapu-bejárattól jobbra két üzlethelyiség, ezek mögött pedig egy nyomda volt, amely tükrözi Dömötör akkori üzleti érdeklődését. A bejárattól balra volt a tulajdonos ötszobás lakása és a rendelő, míg az emeleten két hasonló, kiadó lakást alakítottak ki. Ezek mindegyikének korszerű belső elrendezése volt: a közös helyiségek a lakás központi részén álltak, de minden családtagnak volt saját, különálló szobája is, amelyet a többiek nem zavartak. A helyiségek félkörösen helyezkedtek el, és a központi hallból nyíltak. A hálószoba, a szalon, az ebédlő és a férfiszoba ablakai az utcára néztek, a szomszéd ház fala mentén volt a fürdőszoba és a különálló mellékhelység, az udvar felől pedig két gyerekszoba és a hall állt. A konyha és a cselédszobák a ház udvari szárnyában voltak.
Ez a belső elrendezés lehetővé tette a zavartalan közlekedést a lakáson belül. A vendégek az előszobából közvetlenül a szalonba jutottak, a hálószoba a fürdőn keresztül volt megközelíthető, míg a gyerekszobák teljesen külön álltak. Ugyan a szobák egymásból nyíltak, de mindnek volt saját bejárata is az előszoba felől.
Dömötör házának tervezésekor a Vágó fivéreket a darmstadti és bécsi szecessziós építészet inspirálta. Ezen az épületen is megtalálható a madár, amely a Vágó fivérek minden épületén megjelenik dekorációs részletként. Legkifejezettebben az erkélyek kovácsoltvas korlátjain tűnnek fel, ahol két madarat láthatunk egymással szemben. A homlokzat további díszítőelemei a szív és a tollpihére emlékeztető motívumok. Dömötör Miksa háza kivételesen jól ötvözi a funkcionális- és művészi térszerkesztést.
Dr. Dömötör szabadkai működésének az vetett véget, hogy jelentkezett a magyarkanizsai főorvosi állás pályázatára, amelyet el is nyert. Eredetileg dr. Kuthy községi orvos szeretett volna erre a posztra kerülni, és csak a rend kedvéért kérte fel Dömötört és dr. Roxer Gyula orvos kollégákat, hogy ők is jelentkezzenek. Dömötör viszont komolyan vette a pályázatot, és dr. Kuthy legnagyobb döbbenetére saját magának biztosította ezt a közhivatali funkciót. 1914-ben tehát elköltözött Szabadkáról, azonban ekkor már nem is ő volt a ház tulajdonosa.
Tisztázatlan maradt, hogy mindössze négy évvel felépítése után miért adta el dr. Dömötör a házát. A telekkönyvbe 1910 közepén az épület tulajdonosaként a Szabadkai Kereskedelmi és Hitelintézet mint Szövetkezet lett bejegyezve. Ez így maradt 1923 februárjáig, amikor az adásvételi szerződés alapján és a 375.000 dinár vételár kifizetését követően a ház a Vajdasági Kereskedelmi és Forgalmazási Rt. tulajdonába került.
Ugyan külön utakon indult el a Minerva Nyomda és a Bácsmegyei Napló, a talán legjelentősebb szabadkai újság története, végül Fenyves Ferenc személyében mégis összefonódtak. A szabadkai újságírás nagy alakja 1885-ben született Nagyszentmiklóson. Családjával 1894-ben költözött Szabadkára. A tizennégy éves Fenyves itt, a szabadkai gimnáziumban szerezte első újságírói tapasztalatát az Előre című iskolaújság szerkesztésével, amelybe Kosztolányi Dezső, Munk Artúr, Szabó Batancs István és Csáth Géza is írt. 1903-tól jogot tanult a magyar fővárosban, de itt sem tudott újságírás nélkül élni (Budapesti Napló).
A Bácsmegyei Napló című politikai napilap 1903-tól jelent meg Szabadkán. Az első évek útkereséssel, az újságírók és szerkesztők állandó váltogatásával teltek amiatt, hogy a tulajdonosok politikusok és vállalkozók voltak. Valószínűleg ez volt az oka annak is, hogy 1907 elején meg is szűnt a lap kiadása. Több mint egy évnyi szünet után Fischer Ernő, a lap akkori tulajdonosa a Hungária nyomda nevében levélben értesítette Bíró Károly polgármestert, hogy 1908. június 22-től a Bácsmegyei Napló fő- és felelős szerkesztője Fenyves Ferenc lesz.
Ugyan nem volt egységes politikai nézet a szerkesztőségen belül, mégis elmondható, hogy az újság demokratikus irányultságú volt, és síkra szállt a társadalmi igazságosságért és toleranciáért. A napi újságírás mellett aktuális híreket (rendőrségi és bírósági), irodalmi mellékletet és karácsonyi különszámot is megjelentettek. Az első világháború kitörésétől kezdve külön tudósítókat is alkalmaztak, 1915. májusától pedig két számot adtak ki naponta (6 és 17 órakor).
Az első világháború után, az Szerb-Horvát-Szlovén Királyság idejében többször is a megszűnés fenyegette a lapot, illetve a szigorú cenzúra miatt a Bácsmegyei Napló oldalainak többsége gyakran üresen jelent meg. Mindez nem tántoríthatta vissza Fenyves Ferencet, aki elérte, hogy a kezdeti 1500–2000 darabról 18.000-re nőjön a példányszám a két háború között, ezzel pedig ő volt a legsikeresebb magyar nyelvű jugoszláviai újság szerkesztője.
Az újság szakmai színvonalának emelése mellett Fenyves sokat tett a lap gazdasági fenntartásáért is. 1910-től ő volt az egyedüli tulajdonos, majd 1913 közepétől bátyja, Fenyves Lajos társtulajdonos lett. 1914 szeptemberének végén Hirt Aladárral közösen megalapította a Fenyves és Tsa. nyomdát, míg 1915 júniusában a lap és a nyomda egy új részvénytársaságban egyesült, melynek 35.000 korona volt az alapítási tőkéje.
1925. június 1-jén kötötték meg azt az egymillió dináros adásvételi szerződést, mellyel Dömötör Miksa egykori háza az addigi tulajdonos Vajdasági Kereskedelmi és Forgalmazási Rt.-től a Minerva Nyomda és Könyvkiadó Rt. tulajdonában került. A Jovan Zmaj tér 3. alatti ház a vállalat székhelye és a Fenyves fivérek családi lakhelye lett. Itt élt Fenyves Ferenc feleségével, Erzsébettel (szül. Baruch) és gyermekeivel, valamint Fenyves Lajos feleségével, Klárával (szül. Geréb), az akadémiai grafikusművésszel, és gyermekeikkel. Egy 800.000 dináros adásvételi szerződés nyomán a ház 1932. november 3-án Fenyves Erzsébet tulajdona lett.
A lapot, amelyet az akkori hatalom utasítására 1929-től csupán Naplónak hívtak, 1935. október 18-ig Fenyves Ferenc szerkesztette. Munkatársai még halála után is meghagyták nevét a lap fejlécében, egészen 1941. április 17-ig. Ekkor jelent meg az utolsó szám, miután az új városi hatalom a lap további megjelenését feleslegesnek ítélte.
Ezzel kezdődött meg a második világháború időszaka, amely a legsötétebb korszak volt a ház lakói számára. 1944 tavaszán kitelepítették őket a szabadkai gettóba, a telekkönyvbe pedig 1944. április 21-én azt jegyezték be, hogy a tulajdonosnő zsidó. Minden bizonnyal ez volt az ítélet ellenük. Sem Fenyves Erzsébet, sem Geréb Klára nem élte túl Auschwitzot, míg a korabeliek állítása szerint Fenyves Lajos Szabadkán halt meg közvetlenül a lágerből való visszatérése után. A bajt tovább tetézte, hogy a kommunista hatalom a házat államosította 1946. június 18-án, és ezzel a Fenyves gyerekek utcára kerültek. Még ugyanezen a napon kiadtak egy végzést, amellyel a Minerva Nyomda lett az épület tulajdonosa, és ez így is maradt az utóbbi hat évtizedben, egészen a közelmúltig.
Mirko Grlica