A vajdasági magyar szellemi kulturális örökség



...

A vajdasági magyar szellemi kulturális örökség



2003-ban az UNESCO elfogadta a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt (Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage).

Az UNESCO-egyezmény meghatározza a szellemi kulturális örökség jelölésének körülményeit, valamint szabályozza a védelem alá helyezett kulturális jelenség további fenntartását és védelmét is. Az egyezmény szerint a „szellemi kulturális örökség olyan szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás, készség – valamint az ezekkel összefüggő eszköz, tárgy, műalkotás és kulturális színhely –, amelyet közösségek, csoportok, esetenként egyének kulturális örökségük részeként elismernek. Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség – amelyet a közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremtenek – az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és emberi kreativitás tiszteletét.”

A mai napig több mint 130 ország csatlakozott ehhez az egyezményhez. 2010-ben Szerbia is aláírta az UNESCO által megfogalmazott szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt, és ezzel együtt kötelezettséget vállalt annak megvalósítására. Az egyezményben leírtakból fakad, hogy az illetékes ország feladata a területén élő nemzeti közösségek szellemi kulturális örökségének a fenntartása is, amennyiben az adott nemzeti közösség az erre vonatkozó előmunkálatokat elvégzi. A vajdasági magyar közösség szakemberei megkezdték a szellemi kulturális örökség elemeinek a számbavételét. A kutatások az első szakaszban bácskai jelenségekre fókuszáltak. Ez alapján a következő jelenségek jelölésre való javaslatának előmunkálata történt meg:

  • A bácskai magyar lakodalmak szokásrendje (Szölössy Vágó László);
  • A doroszlói szüretbál (Papp Árpád);
  • A gombosi betlehemjárás és bölcsőcskézés (Raffai Judit);
  • A hajdújárási Szüreti napok (Raffai Judit);
  • A ludasi mesemondás (Raffai Judit);
  • A moholi úrnapi virágszőnyeg-készítés (Beszédes Valéria);
  • A református települések csigatészta-készítési gyakorlata (Papp Árpád);
  • A vajalja (Papp Árpád);
  • Kupuszina nyelvjárása és szokásvilága (Beszédes Valéria, Silling Léda).

A kiállítást Papp Árpád és Raffai Judit, a szabadkai Városi Múzeum munkatársai készítették.

A technikai munkatársak: Harangozó Attila, Tolnai György.

A programot a Bethlen Gábor Alap támogatta.