Középkori gyűrű Hinga lelőhelyről
Régészeti osztály, lelt. szám: А.2.1.124.
A Hajdújáráshoz tartozó Nosza településen, nem messze a Ludasi-tó keleti partjától található Hinga-halom, melynek 1948 és 1949 folyamán történő régészeti feltárása során összesen 138 sírt dokumentáltak. A kutatás vezetője Schulman Imre volt, az akkoriban megalapított szabadkai Városi Múzeum első igazgatója.
Az 1949-ben feltárt 120. számú sírt egy I. (Nagy) Lajos magyar király (1342–1382) korából származó ezüst dénár segítségével datálták, amelyet az elhunyt szájába helyeztek el a temetés során. Ebből a sírból származik egy kör alakú, gótikus M majuszkulával (a latin maiuscula jelentése nagybetű) és vonalkerettel díszített gyűrűfej is, melynek a hátoldalán máig megőrződtek a karika forrasztott végei. A gyűrűfejen két nyílást is kialakítottak, mivel másodlagos funkciót is betöltött. Erre utal az is, hogy a leletet az elhunyt fején találták meg: egy párta részét képezte, amely további három kör alakú fémlemezből állt. Ezek közül kettőt pszeudo-granulációs díszítés ékesített, míg a harmadikon – amely nem maradt fenn – a publikált adatok szerint liliomábrázolás volt látható. A sír gazdag mellékletei közül kiemelkedik egy csillag alakú csat, valamint egy gyűrű is, amelyet gótikus I majuszkula díszít, és amelyet az elhunyt kezén tártak fel.
A két gyűrűt nemcsak a gótikus majuszkulás díszítés kapcsolja össze, hanem az is, hogy mindkettő ezüstből készült. A másodlagos funkcióban használt példány gyűrűfej átmérője 1,77 cm, tömege pedig 1,06 gramm. Bár a 14–15. századból származó majuszkulás gyűrűk nem számítanak ritkaságnak a vajdasági régészeti leletek között, a szabadkai múzeum bemutatott példánya számunkra mégis különleges, mivel a tárgy „életútjáról”, vagyis rendeltetésének megváltozásáról tanúskodik: a kézen használt ékszeréből fejékszerré vált.
Szöveg és fényképek: Neda Dimovski, régész, főmuzeológus
