Szabadkai szódásüveg
Néprajzi osztály (ltsz.– E-3691), Szabadkai Városi Múzeum
Szódavíz rövid története
A szódavíz lényegében nem más, mint az ásványvizek mesterséges változata, széndioxiddal dúsított víz, ami segít az emésztésben. 1767-ben Joseph Priestley, angol lelkész, politikus, fizikus, kémikus, egy sörgyár mellett lakott és megfigyelte, hogy az alkoholos erjedés során gázok keletkeztek, ezt ő „nehéz levegőnek” hívta. Tanulmányai során kísérletezni kezdett ezekkel a gázokkal, többek között vízbe is vezette, így létrehozta a szénsavas vizet. A felfedezéséért a Királyi Természettudományos Társaság kitüntette, így hozzá köthető a szénsavas víz feltalálása. A szóda név onnan származik, hogy szódabikarbónával érte el a szénsavasságot.
Jedlik István tökéletesítette a széndioxid sűrítését, hogy egyszerű és olcsó eljárással jöhessen létre a széndioxiddal dúsított víz, avagy a szódavíz. Találmányát 1830-ban nyilvánosságra hozta, ekkor kezdődött a szódavíz gyártása. Jedlik István a Szent Benedek rend tagja volt, ahol felvette az Ányos nevet. 1825-ben a győri fizika tanszéken oktatott, ő volt az első egyetemi tanár, aki magyar nyelven tanított. Újító, kísérletező volt, találmányai közé tartozik a dinamó, az elektromotor, valamint a szódavíz egyszerű létrehozása.
A szódavíz megjelenése és gyártása új divatot teremtett, ami mai napig jelen van. Azonkívül, hogy emésztéskönnyítő gyógyvízként adták el, gyorsan rájöttek, hogy a különböző italok higítására is kiváló. Eleinte üvegpalackokban árusították, majd később megjelentek a fémből készült palackok, az úgynevezett szifonok, majd a 20. század végén a műanyag palackok. A szóda népszerűsége töretlen volt egészen a ’90-es évekig, amikor az olcsóbb ásványvizek elterjedtek és kiszorították a szódavizet.
Szabadka első szódagyára és a „Johanna” szódagyár
J. G. Liebertraut, Bács vármegye tiszti főorvosa, felfedezte, hogy a Palicsi-tó vize nagy mennyiségű sziksót tartalmaz, ami alkalmas a szóda ipari kitermelésére. Felterjesztette terveit Bécsbe, amit II. József császár elfogadott, így engedélyt kapott a szóda kitermelésére és egy gyógyfürdő megépítésére Palicson. 1782-ben jött létre a gyár, a strandfürdő mai helyén, ami mellett egy kocsmát is építettek. A kitermelés nem alakult a tervek szerint, és a gyógyfürdő építése sem kezdődött meg, így az 1790-es évek közepén leállt a munka.
A bemutatásra kerülő szódásüveg a második világháború utáni államosítás jegyeit viseli magán, ugyanis a „GRADSKA SODARA – 1953 SUBOTICA TEL 16-54” felirat látható rajta. Azonban, ha megnézzük a szódásüveg fém kupakját, illetve csapoló részét, látható, hogy egykor magánkézben volt: a kupakon a JOHANNA – J. HELLER – SUBOTICA – TEL. 532 felirat olvasható.
Levéltári forrásokból tudni, hogy Heller József (Josif/Josip Heler) szódagyára a Párhuzamos út 30. szám alatt működött, vagyis a mai Jovan Mikić utcában. A feljegyzések alapján 1927-ben 20 fő dolgozott a gyárban, és naponta 3500 üveget gyártottak. A második világháború után államosították a gyárat, hogy mi történt a zsidó származású Heller Józseffel, azt nem tudni. A fasizmus áldozatainak névsorában csak felesége, Reich Etelt említik, aki 54 éves korában halt meg Szabadkán.
Szöveg: Horváth Andor, néprajzkutató-gyakornok
Fényképek: Kolovics Svetlana, fényképész
