Az eltűnt rácváros emlékezete
A Szabadkai Városi Múzeum Pillantás a múltba elnevezésű projektje keretében kéthetente más és más műtárgyat mutatunk be a múzeum különböző gyűjteményeiből. A tárgyakat a múzeum bejáratának jobb oldalán lévő, külön erre a célra kialakított kirakatban láthatják az érdeklődők.
Kezdeményezésünk lehetővé teszi, hogy Szabadka lakói megismerhessék a múzeumban őrzött kincseket, miközben intézményünk is bemutathatja gyűjteményeinek sokszínűségét olyan tárgyakon keresztül, melyek nincsenek kiállítva aktuális tárlatainkon. A kiállított tárgyak történelmi és kulturális hátteréről a mellettük lévő képernyőn juthatnak információhoz az érdeklődők.
Szerb székesegyház a Tabánban – Az eltűnt rácváros emlékezete
Kiállítási katalógus
Szerkesztők: Csáki Tamás és Golub Xénia művészettörténészek
A Tabánt, ezt a számos budapesti által máig nosztalgiával emlegetett városnegyedet fényképek, grafikák, festmények sokasága örökítette meg. E képeken a Gellért-hegy oldalában feltűnik egy karcsú templomtorony barokk sisakkal. A városrész fölé magasodó épület a 18. század közepén épült szerb ortodox székesegyház volt, a Rácvárosnak is nevezett negyed ugyanis a magyarországi szerbség és a hazai szerb ortodox egyház egyik központja volt.
A szerb közösség már 1690 után emelt magának egy templomot. A templom köré épültek fel a szerb közösség intézményei, a városháza, az iskola, a temető. A 18–19. században Pest-Buda volt szerbek kulturális központja a Habsburg Birodalmon belül; 1796-tól itt működött a Nagyszombatról a Várba költöztetett Egyetemi Nyomda is, amely a szerb könyvkiadás legfontosabb műhelye lett.
A székesegyházon nagy károkat okozott az 1944–45-ös ostrom, és a megfogyatkozott szerb lakosságnak és egyházközségnek nem volt pénze az újjáépítésre, így lerombolták. Ezzel a budai szerb közösség identitásának legfontosabb megjelenítője tűnt el a fővárosból.
