...

Mi és a többiek



Válogatott filmek a XVIII. Nemzetközi Néprajzi Filmfesztiválról
(Belgrádi Néprajzi Múzeum)

Minden társadalom általános képzeteket alkot önmagáról és másokról, rólunk és róluk, a a barátokról és az ellenségekről. Ezekben a másokról alkotott véleményekben az igazság szikráján kívül a tudatlanságból fakadó előítéletekből és a türelmetlenségből van a legtöbb. Rendszerint két féle sztereotípia létezik: a magunkról alkotott,mely általában pozitív, és a másokról, amely leginkább negatív. A sztereotípiák befolyásolják a valóságszemléletünket, és gyakran meghatározzák a mindennapi cselekedeteinket. A korábbi évekkel ellentétben, amikor a tematikus filmprogram kiválasztásával földrajzilag távoli helyekre vittük el Önöket, szokatlan kulturális jelenségek és szokások közé, az idei filmválasztékkal egy ismerősebb terepre, a „szomszédságra” összpontosítottunk. Emellett megpróbáltuk bemutatni azt is, hogy mi lehet a vizuális antropológia témája – széles a skála a klasszikus dokumentumfilmes néprajzi filmektől a mindennapi helyzettörténeteken át a népmesék kortárs parafrázisáig, mert mindez természetesen mi vagyunk, emberek.

Január 29., szerda, 19h

Bánáti testvérek (13’)
Szerbia, 2018.
Rendező: Radovan Đerić
A második világháború után Jugoszlávia elmaradott részeiből a Bánátba is betelepítették a kolonistákat. Az új lakosok nehezebben illeszkedtek be az őslakosok körébe, mint ahogy azt várták. A betelepülők magukkal hozták nyelvüket, szokásaikat, jogaikat, hagyományaikat és erkölcsi normáikat, amely újdonság volt az őslakosoknak, és ami ellentmondást okozott a két csoport között. A türelmetlenség/intolerancia a háború utáni első években volt a legerősebb, amikor változás következett be a politikai rendszerben, azaz a kapitalista rendszert a szocialista társadalmi rend váltotta fel. A kolonisták többnyire az új, míg az őslakosok a régi rendszer támogatói voltak. A különbségek ellenére gyakoriak voltak a vegyes házasságok, ami a különbségek jobb megértéséhez, majd annak teljes eltűnéséhez vezetett.

Répa (12’)
Magyarország, 2018.
Rendező: Lengyel Balázs
Andrej a Csernobil közelében található földjén egy hatalmas répára bukkan, amire a nukleáris reaktor kutatói is felfigyelnek. Andrej keményen szembeszáll velük, hogy a répát megőrizze szegény sorsú családjának. A filmben népmesei elemek jelennek meg és Andrej Tarkovszkij Stalker című filmjére is emlékeztet sokban ez az alkotás.

Papírélet (30’)
Szerbia, 2017.
Rendező: Zoran Tairović
A Papírélet című film egy másodlagos nyersanyag-gyűjtő roma család egy napját követi a nisi Crvena Zvezda településen. Tevékenységeik követésével – vas- és papírgyűjtés és annak kiválogatása, a családi ebédek, mindennapi beszélgetéseik – képet kapunk arról, hogyan élnek és milyen nehézségekkel néznek szembe. A nehéz anyagi helyzet ellenére összetett, együttérző, és meleg, emberközeli kapcsolatok uralta családról kapunk képet. A film a főszereplője, Julijan a roma kultúráról és a „sorsról” megfogalmazott gondolataiban játszik a roma-sztereotípiákkal.

Január 30., csütörtök, 19h

Csak megérkezzen a húsvét (29’)
Horvátország 2018.
Rendező: Davor Borić
Az Orasjetől nem messze lévő faluban él Ivkić Marta, háromgyerekes özvegy, egy lánynak és két fiúnak az édesanyja. Vidovicán sok család közül már csak Marta, a dolgos, vidám lelkű, szép hangú nő él. Ápolja a régi szokásokat, minden nap elmegy a Szent Vida templomba szentmisére, barátkozik a szomszédaival, és igazán közvetlenül éli át Vidovica életét, emlékezik a délszláv háborúban elesettekét, a virágvasárnaptol húsvétig.

Így élünk mi keleten (59’)
Szerbia, 2017.
Rendező: Katarina Mutić
Mennyire ismerjük Szerbia távoli részeit? Igazak-e a híres vlaskai varázslásról szóló mesék, amelyek a Homolje hegységhez és a homoljei régióhoz kapcsolódnak? Desanka egy oláh varázsló. Hogyan telik egy ilyen nő napja, hogyan élnek vele szerettei, személyes problémáit ugyanolyan könnyedén oldja meg, mint másokét?

Január 31., péntek, 19h

Útmutatóm (12’)
Magyarország, 2013.
Rendező: Tót Barnabás
Egy idős házaspár megható története a Budapest utcáin való közlekedés során. Szokásokról, vitákról és a mindennapi élet egyhangúságáról szól a film, amelynek megszűnése végül nosztalgiát idéz elő.

Tesla népe (83’)
Szerbia, 2018.
Rendező: Željko Mirković
A film egy népnek a múltbéli és a jelenben tett utazását mutatja be, attól az időtől, amikor az első szerb több mint 200 évvel ezelőtt amerikai földre lépett. Neves szerbek történetein keresztül, Nikola Teslától és Mihajlo Pupintól kezdődően megismerhetjük a háromszoros Pulitzer díjas Walt Bogdanichot, Gordana Vunjak Novakovićot, a New York-i székhelyű Tudományos Akadémia egyetlen nő tagját, az Apollo programot alkotó szerb mérnököket, a legendás Oscar-díjasokat, Carl Maldent, Steve Tesichet, Peter Bogdanovichot és még másokat, akik sikereket értek el. Ezek az emberek nyomot hagytak nem csak az Amerikai Egyesült Államokat építve, ahol éltek és dolgoztak, hanem nevüket a szerb történelem is jegyzi.