
A Régészeti osztály állandó kiállítása több tematikus egységből áll, melyek a régészeti kutatások bácskai történetét bemutató fényképektől vezetik végig a látogatót a különböző régészeti témákig. A tematikus egységek a kiállítás központi része körül helyezkednek el, ahol időrendben láthatók a múlt különböző korszakainak legjellegzetesebb leletei, a neolitikumtól egészen a késő középkorig.

A kiállítás névadó tematikus egysége a látogatót a régészeti kutatások világába vezeti be. Bemutatja, hogyan szerezhetünk ismereteket az ember és a természet egy adott történeti korszakra jellemző kapcsolatáról. Egy installáció segítségével megismerhetjük a föld felszíne alatt elhelyezkedő rétegek és egymáshoz való viszonyuk vizsgálatának egyik alapvető módszerét, a régészeti rétegtant, azaz a régészeti stratigráfiát. Egy szarmata kori sír rekonstrukciója ráirányítja a figyelmet a leletek régészeti összefüggéseikben történő feltárásának fontosságára, valamint a régészeti örökség védelmének jelentőségére.
Külön egységet alkot a legfiatalabb látogatóknak kialakított tér, ahol játékkal, tapintással és rajzolással ismerkedhetnek meg a régészeti kutatások eszközeivel, az ásatásokon feltárt tárgyak készítéséhez használt anyagokkal, egyes tárgyak öltözködésben betöltött szerepével, valamint a döngölt földből épített házak építési módjával. Ez a tér lehetőséget biztosít arra, hogy a látogatók közvetlen, élményszerű kapcsolatba kerüljenek a régészettel.


Ez a tematikus egység a 10. századtól a 16. század elejéig követi nyomon az öltözködés és az ékszerviselés változásait. A történelmi események és a népességmozgások jelentős mértékben befolyásolták a stílusok változását, ezért ezen a területen a sztyeppei népek stíluselemei, valamint a nyugat-európai és a bizánci művészet hatásai egyaránt megfigyelhetők. Egy adott terület és korszak ékszer- és viselettörténetének komplex vizsgálatában a régészetileg feltárt temetők jelentik a legfontosabb forrást. A kiállítás e részében ezért a látogatók a Palicsi-tó partján, valamint Verusicson, Noszán, Tavankúton és Bácsfeketehegyen feltárt temetők anyagával ismerkedhetnek meg.
A kerámiaedények önálló tematikus egységben kaptak helyet. Mivel a települések régészeti kutatása során általában nagy mennyiségben kerül elő kerámiaanyag, az gazdag információforrást jelent az adott közösségről és arról a történeti időszakról, amelyben létrejött. A kerámialeletek – a többi régészeti lelethez hasonlóan – az emberi lét társadalmi dimenzióiról is fontos információkat árulnak el.
