A Szabadkai Városi Múzeum Képzőművészeti Osztályának gyűjteménye már a kezdetekben, 1892/94-ben formálódni látszott, míg megalapítására az intézmény megalakulásakor került sor, 1948-ban. A képzőművészeti fundus ma több mint 2500 festményt, grafikát, rajzot és szobrot foglal magába, integrálva a régebbi gyűjtemény egy részét is – például a régi szabadkai városháza történelmi arcképcsarnokát. A gyűjtemény emellett közel 500 fa-, üveg-, kerámia-, textil-, és fémalapú iparművészeti tárgyat is tartalmaz. Keletkezésük szempontjából a kollekcióban szereplő alkotások a 18. század végétől a kortárs időszakig datálhatóak. Külön egységet képeznek az olyan jellegzetes tárgyegyüttesek, mint például a portrék, a szecessziós tárgyak, alkotások az agitprop kultúra idejéből, vagy például a Bosch + Bosch csoport tagjainak munkái. A gyűjtemény négy nagyobb egységre osztható: Honi gyűjtemény, Jugoszláv szerzők alkotásai (1918–1940, 1945–1990), Vajdasági Magyar Képtár (1830–1930), Hagyatéki és Ajándékgyűjtemények.
1. Honi gyűjtemény
2. Vajdasági Magyar Képtár (1830–1930)
A Vajdasági Magyar Képtár (1830–1930) azoknak a magyar nemzetiségű művészeknek és a magyar művészettörténet részét képező művészeknek az életútját, valamint alkotómunkáját dolgozza fel és mutatja be, akik Vajdaságban születtek, vagy alkottak 1830 és 1930 között, illetve az ebből az időből való alkotásaik megtalálhatóak a vajdasági közgyűjteményekben. Az alkotók egy része a Honi gyűjteményben szerepel, vagy pedig az Ajándékgyűjtemények alkotóival azonos, és nemcsak a Szabadkai Városi Múzeum gyűjteményére vonatkozik. A Képtár a Szabadkai Városi Múzeum művészeti osztálya, 1965 óta folytatott tevékenysége eredményeként, a Tartományi Művelődési Közösség anyagi támogatásával jött létre a Szabadkai Városi Múzeumon belül, és regionális jelentőségű.
Művészeti hagyatékok, ajándékgyűjtemények:
Az Almási Gábor (Tóthfalu, 1911 – Szabadka, 1994) ajándékgyűjtemény az alkotó kívánsága szerint került a Szabadkai Városi Múzeumba, a halálát követően, a 2009-ben Virág Ibolyával kötött ajándékozási szerződés értelmében. Tartalmi síkon az Ajándékgyűjteményben a figurális kompozíciók és arcképek dominálnak, anyaghasználat tekintetében pedig az agyag, a gipsz és a fa használata. A válogatásban a művész stílusának több mozzanata is tetten érhető: a realizmus, a szocrealizmus, a rövid ideig tartó lírai realizmus és absztrakció.
Miloš Babić (Újszeged, 1904 – Belgrád, 1968) festőművészeti hagyatékát 1978-ban ajándékozta a múzeumnak a festő özvegye, Sarina Babić. A hagyaték több mint négyszáz alkotásból áll, és a Képzőművészeti Osztály legnagyobb hagyatéki gyűjteményét képezi. A művek stílusa is igen különböző. A legnagyobb figyelmet érdemlő munkák a vászonra készült olajfestmények ciklusa, melyeket a szerző Szabadkán készített, és az 1937-es párizsi Tudományos és Műszaki Világkiállításra szánta. Ezek a munkák ötletükben és stílusukban formatervezői opuszával rokoníthatók, és közel állnak a harmincas évek építészetének, formatervezésnek és filmjének modernista szellemiségéhez. Tetten érhetjük e munkákon az aktivizmus szellemét sugalló szimbólumokat és felfedezhetjük a Fritz Lang 1926-ban forgatott Metropolisz című filmjének hatását.
Ana Bešlić (Bajmok, 1912 – Belgrád, 2008) húsz szobrából álló ajándékgyűjteményét maga a szobrásznő adományozta 1983-ban az intézménynek a múzeumban megtartott retrospektív tárlata után. Az ajándékgyűjteményben levő alkotások a realista stílustól kezdve a szimbolikus és biomorf szobrokon át az absztrakt-aszociatív és festett formákig képviselik a művésznő minden korszakát.
Boschan György (Szabadka, 1918 – Belgrád, 1984) festő és a belgrádi Művészeti Akadémi tanárának hagyatékával 1987-ben lett a múzeum képzőművészeti gyűjteménye gazdagabb, ekkor kötettett meg ugyanis az ajándékozási szerződés özvegyével, dr. Nada Boschannal. Az ajándékgyűjteményt az adományozó 2005-ben még két műalkotással gazdagította. A válogatás egyesíti Boschan opuszának minden kulcsfontosságú szegmensét: a realizmustól a hangsúlyozott szerkezetekig, a letisztult és geometrizált formákig, de a színvilágukban intonált, szabadabb, lírai munkákig is.
Husvéth Lajos (Zombor, 1894 – Zombor, 1956) zombori festőművész és szobrász képzőművészeti hagyatéka volt a Szabadkai Városi Múzeum első nagy ajándékgyűjteménye, amelynek első része 1970-ben került a múzeumba, az adományozó, özvegy Husvéth Sarolta jóvoltából. Az ajándékgyűjtemény 1981-ben újabb tárgyakkal bővült. Husvéth Lajos művészetét tematikájában a bácskai síkság és tanyák iránti kötődése határozza meg, festészetének stílusára, pedig, a plain-air festészet, azaz az impresszionizmus volt hatással. A Szolnoki Művésztelepen került a tájkép és állatfestő, Zombori Lajos hatása alá, így művészetének egy külön szegmensét képezik a háziállatok által ihletett festmények és szobrok.
Lifka Sándor (Brassó, 1880 – Szabadka, 1952) képzőművészeti és iparművészeti jellegű hagyatékának egy része 1984-ben került a múzeum képzőművészeti gyűjteményébe, az adományozóval, Lifka Erzsébettel 1974-ben kötött ajándékozási szerződés értelmében. A tárgyak között vannak ritka és jól megőrzött stílbútorok, és a szabadkai polgárság egyéb, a XX. század első harmadának belső berendezését jellemző tárgyai, mint pl. neobarokk szekreter, amely a szabadkai Sipos Károly fiai bútorgyárban készült 1932-ben, lótuszvirág-mintás perzsaszőnyeg, emléktárgyak, festmények, és az adományozó, Lifkáné portréja, mely Balázs G. Árpád alkotása, valamint Lifka Sándor arcképe, Hős Imre alkotása.
Oláh Sándor (Magyarcséke, 1886 – Szabadka, 1966) ajándékgyűjteményét a budapesti Gamauf Gézáné, szül. Oláh Erzsébet ajándékozta a Szabadkai Városi Múzeumnak. A művész opuszának egy igen értékes része, mintegy 30 festmény került így, az ajándékozási szerződés értelmében 1986-ban a múzeum gyűjteményébe. A kiváló szabadkai festő nagyszerű arcképfestő hírében állt. Budapesti és müncheni tanulmányai, valamint a nagybányai és kecskeméti művésztelepeken tett látogatásai után visszatért Szabadkára. A müncheni realizmustól, a plain-airizmuson, szimbolizmuson és kései szecesszión át megtett útjával, a színvilág iránti kifinomult érzéssel, Oláh hű maradt alkotásain a figuratív festészethez.
Torok Sándor (Bácskossuthfalva, 1936 – Debrecen, 2006) ajándékgyűjteményének kialakulása a Városháza harmadik emeletén levő városi műtermek felszámolásával vette kezdetét 2004-ben. Ekkor ajándékozott néhány festményt a festő lánya, Torok Melinda a festészet magisztere, majd a festőművész saját válogatása alapján, 2007-ben megszületett a szerződés dr. Lang Eszterrel. Az ajándékgyűjtemény az 1966–1987-es időszakot öleli fel. Torok Sándor munkáin tetten érhetjük a kolorisztikus szenzibilitást és a dinamika, valamint a tér iránti érdeklődést, elvonatkoztatott formában, az emberi figura jelenléte nélkül. Az ajándékgyűjteményben megtalálhatóak a zentai és a csurgói művésztelepen készült alkotások is.
4. Jugoszláviai szerzők alkotásai
A művészeti gyűjteményben megtalálható jugoszláviai szerzők alkotásai két időszakot ölelnek fel (1918–1940, 1945–1990). A Jugoszlávia területéről származó, és gyűjteményben szereplő alkotók esetében több csoportról beszélhetünk. Az első csoportban a két világháború közötti alkotók munkáit találjuk – egyesek ebben, de a későbbi időszakot képviselő csoportban is megtalálhatóak. A második csoportba a II. világháború utáni ország tagköztársaságaiból és tartományaiból származó művészek alkotásait találjuk. A harmadik csoport azokat a Honi gyűjteménybe is tartozó alkotókat tartja számon, akik Szabadkán is éltek és dolgoztak Jugoszlávia idején, és az ország más művészeti központjaihoz is kötődtek valamilyen módon. A negyedik csoportot azok a szerzők alkotják, akik születésükkel kötődtek városunkhoz, vagy itt éltek egy ideig, de életük nagyobb részét más jugoszláviai városban töltötték, s így nevük az ajándékgyűjtemények között is megtalálható. Összességében a Szabadkai Városi Múzeum ehhez az időszakhoz kötődő képzőművészeti állaga ugyanazokat a törekvéseket követi, amelyek meghatározták a 20. század művészeti törekvéseit: a realizmustól kezdve az asszociatív és absztrakt művészetekig. A gyűjteményben található alkotások tükrözik a nemzetit és nemzetközit, ezek mellett pedig a 20. század nemzetközi trendjei is megjelennek az alkotásokon.