Irat Rothmann Imre gyárából

Történelmi osztály, Szabadkai Városi Múzeum (ltsz. I–5800)

Ebben a hónapban a Történelmi osztályról származó dokumentumot mutatunk be. Egy Rothmann Imre gyárából származó iratról van szó, amely 1937. március 23-án keletkezett. Maga az irat szövege pénzügyi kötelezettségre vonatkozik és nagyon rövid. Sokkal érdekesebbnek bizonyul azonban az irat fejléce: itt ugyanis Rothmann Imre gyárának vizuális ábrázolása látható, a kép bal és jobb oldalán pedig két, egymással megegyező szerb és német nyelvű szöveg ismerteti a gyár alapadatait. Az első adat, amelyet a szövegből megtudhatunk, a gyár alapításának éve – 1888. Ezt követik a gyár termékeire és szolgáltatásaira vonatkozó adatok: „Mindenféle vas, sárgaréz, nikkelezett, krómozott, hajlított acél, valamint sebészeti bútorok és berendezések. Szablyák, sarkantyúk, tiszti kardok. Modern és stíluscsillárok. Vas és fémöntöde. Autók és gépek szerelése.” Végezetül feltüntették a cég távíró-, telefon- és postai elérhetőségeit, valamint bankszámlaszámát is. Ezek alatt nagybetűs felirat olvasható: Fabrika Mirko Rotman Subotica. A dokumentum végén két pecsétlenyomat, valamint a felhatalmazott személy aláírása látható.

Az említett gyárat Rothmann Imre (1855–1929) alapította vasöntödeként, valamint rugó- és fémberendezéseket gyártó üzemként. Rothmann halála után – mivel nem volt fiú örököse – veje, Geiger Béla folytatta a cég vezetését. A gyár eredetileg a VII. körzetben, a Cara Lazara utca 7. szám alatt működött. A tulajdonosok a két világháború közötti időszakban kifejezték szándékukat, hogy gyárukat új helyszínre költöztetik. Ez 1930-ban valósult meg, amikor megkezdték, majd még ugyanabban az évben be is fejezték az új gyár építését a Daničić úton és a Palicsi út sarkánál lévő telken. A gyár főleg fémből – vasból és sárgarézből – készült bútorokat gyártott, amelyek megmunkálása saját öntödéjükben történt. A gépek működését villanymotorok biztosították. A termeléshez szükséges alapanyagokat nagyrészt külföldről szerezték be, a gyár termékei pedig belföldön és külföldön egyaránt vevőkre találtak. A kerékpárok gyártását a cég az 1930-as évek második felében kezdte el. Ezek előállításához a nyersanyagokat és az alkatrészeket Németországból importálták. Mivel Geiger Bélát és feleségét 1944-ben Németországba deportálták – ahonnan nem tértek vissza –, fiuk pedig sikertelenül próbálkozott az öröklési eljárással, a II. világháború után létrejött új állam kisajátította a gyárat. A gyár az államosítást követően állami tulajdonba került, és 1949-től „Partizan” néven működött tovább – ezt az üzemet a szabadkaiak leginkább „Partizán kerékpárgyárként” ismerték.

Szöveg: Kubičković Ákos, történész-muzeológus