Árpád-kori csontváz, Szabadka-Verusics A lelőhely, 5. sír
A Szabadkai Városi Múzeumban november hónap tárgya ezúttal egy különleges emberi csontváz, mely a múzeum Természettudományi Osztályának bioantropológiai gyűjteményébe tartozik (lelt. sz.: ANT–9) és A természet és az ember című állandó tárlaton meg is tekinthető.
A bemutatásra kerülő csontvázat a Szabadka-Verusics A lelőhelyen, az Azotara műtrágyagyár építését megelőző ásatáson tártak fel 1979-ben, Szekeres László, a múzeum régészének vezetésével. A csontváz az 5. sírból került elő, és a lelőhelyen feltárt 53 Árpád-kori (11. századi) sír közé tartozik (mellettük 67 szarmata sírt is találtak). Az ásatási dokumentáció alapján a halottat egy 180 cm hosszú, 50 cm széles, téglalap alakú sírgödörbe, nyújtott helyzetben, a hátára fektetve temették el, a karjait szorosan a törzs mellett tartva, a lábait pedig párhuzamosan kinyújtva. Melléklet nem volt a sírban.
A csontváz különlegességére az antropológiai vizsgálatok világítottak rá: a fiatal, 23–25 év körüli nő jó megtartású csontjain számos patológiás elváltozás figyelhető meg, melyek közül a legsúlyosabbakat tuberkulózis okozhatta. Mindkét csípőcsont belső felszínén ugyanis erőteljes csontfelszívódás és újcsont-képződmények láthatók, melyeket gennygyülem (hidegtályog) maró hatása alakíthatott ki. A tünetek a medencecsontok keresztcsonthoz kapcsolódó ízfelszínét is érintik. Ilyen csontelváltozásokat leginkább a tuberkulózisos eredetű, gerincet érintő, előrehaladott állapotú gyulladások okoznak, ebben az esetben azonban a csigolyákon nincsenek erre utaló jelek. Ennek alapján megállapítható, hogy a csonttüneteket a belső szervekben (vagy a gyomor-bél rendszerben vagy az urogenitális rendszerben) kialakuló tuberkulózisos tályog okozhatta, ami egy rendkívül ritka jelenség.
A medence elváltozásai mellett a koponya belső felszínén labirintus-szerű benyomatok is láthatók, ezeket tbc-s eredetű agyhártyagyulladás (meningitis) okozhatta. Az egyik borda újcsont-képződményei, a csigolyák felszínén lévő fokozott erezettség, valamint végtagok hosszúcsontjain látható csonthártyagyulladás is a fertőzés miatt alakulhatott ki.
Miért fontos a tuberkulózis vizsgálata a régészeti ásatásokon előkerült csontvázakon?
A tuberkulózis egy bakteriális fertőző betegség, ami általában cseppfertőzéssel terjed. Leggyakrabban a légzőszerveket támadja meg, de gyakorlatilag majdnem minden szervet és szervrendszert érinthet. Jellegzetessége, hogy a megfertőzött szervben ú.n. gümőket (tuberkulumokat) hoz létre, ezért nevezik gümőkórnak is. Viszonylag ritkán a csontokat is megtámadja, ekkor a gümők a csontok szivacsos állományában jönnek létre, üregeket hagyva maguk után – az ásatásokon előkerült csontvázakon ezeket a csontokon megjelenő tüneteket lehet megfigyelni.
Az antibiotikumok felfedezése után, az 1980-as évekig úgy tűnt, hogy segítségükkel teljesen felszámolható ez a fertőző a betegség. Napjainkban azonban újult erővel támad, és ma is a 10 leggyakoribb halálok között szerepel: a WHO szerint évente 7,5 millió új esetet diagnosztizálnak, és 1,3 millió ember halálát okozza ez a megbetegedés. Elterjedéséhez számos tényező járul hozzá, az egyik fő oka azonban a mikobaktériumok kiváló evolúciós képessége, amely új, multirezisztens törzsek létrejöttéhez vezetett, amelyek ellenállnak az antibiotikumos kezelésnek. Emiatt kerültek a kutatások középpontjába a betegség evolúciós kérdései, hiszen ismernünk kell eredetét és járványtörténetét, valamint a kórokozó evolúciós képességét ahhoz, hogy prognózist állíthassunk fel a jövőre nézve. A csontvázleletek vizsgálatával egyrészt megismerhető, hogy az antibiotikumok használata előtti időszakban milyen tüneteket okozott a tuberkulózis, ugyanis több, már elfeledett tünet újra gyakorivá válhat a rezisztens kórokozók terjedése miatt. Másrészt, ha az antropológiai vizsgálatok során felfedezett esetekből kinyert bakteriális DNS-maradványokat is analizáljuk, egymással összehasonlítjuk, akkor közvetlenül vizsgálható a tuberkulózis kórokozójának mikrobiális evolúciója.
Szöveg: dr. Kajdocsi Lovász Gabriella, biológus-antropológus, múzeumi tanácsos
Fotók: Kolović Svetlana
