Farkasalma lepke

---

---

A Lepkék Nemzetközi Napja alkalmából, amelyet Szerbiában és a környező országokban május 28-án ünnepelnek, a Szabadkai Városi Múzeum Természettudományi Osztálya a farkasalma lepkét (Zerynthia polyxena, P-785) mutatja be gazdag rovargyűjteményéből. A bemutatott példányt Horváth Flórián gyűjtötte 2004. április 27-én, a szabadkai Bukvać erdőben.

A farkasalma lepke a nappali lepkék közé, a pillangófélék családjába (Papilionidae) tartozik. Könnyen felismerhető világossárga szárnyairól és az azok szegélyén hullámosan, zegzugosan lefutó párhuzamos fekete vonalakról, valamint a hátsó szárnyon húzódó vörös foltsorról. Magyar nevét a farkasalma (Aristolochia clematitis) növényről kapta (amit a szerbek szintén farkasalmának – vučja jabukanak neveznek), ami a farkasalma lepke hernyójának egyetlen tápnövénye, és a felnőtt (imágó) alakja is leggyakrabban e növényfaj közelében fordul elő. A farkasalma, így a belőle táplálkozó hernyó is mérgező, az erre figyelmeztető, riasztó külseje miatt a ragadozók el is kerülik. Érdekesség, hogy szerbül húsvéti lepkének nevezik ezt a pillangót, mivel a felnőtt alakját májusban lehet látni a réteken, éppen a húsvéti időszakban.

A farkasalma lepke Európa nagy részét benépesíti (főleg az Appennini- és a Balkán-félszigetet), így jelen van Szerbia, valamint a Kárpát-medence legnagyobb részén is. A vízközeli élőhelyeket kedveli, de megtalálható elhanyagolt réteken és mezőgazdasági területeken, ritkábban városokban is. Ez a pillangófaj szerepel Szerbia nappali lepkéinek Vörös Könyvében, mivel az intenzív mezőgazdasági termelés miatt az utóbbi években jelentősen csökkentek a populációi, amelyek így védelmet igényelnek.

Azon túl, hogy kecses röptükkel, színes szárnyaikkal megszépítik környezetünket, a pillangók már a jura korszaktól kezdve elengedhetetlen részei a különböző táplálékláncoknak, ugyanakkor fontos szerepük van a növények beporzásában is. Ezért is nagyon fontos, hogy védjük őket, amihez hozzájárulhatunk azzal, hogy változatos növényeket ültünk kertjeinkben, és legalább május folyamán nem nyírjuk le a füvet az udvarunkon, vagy annak egy részén. Ezáltal lehetővé tesszük, hogy a növények teljes életciklusa lejátszódjon, miközben a beporzók számára táplálékot biztosítunk, ugyanakkor mi, emberek is összhangban élhetünk a természettel.

Szerző: Slađana Aleksić
Magyar nyelvre fordította: Kajdocsi Lovász Gabriella