Macskovics Titusz Barométere
A Szabadkai Városi Múzeum művészeti gyűjteményének részét képező, hőmérővel ellátott barométer a 19. század második feléből származó belső berendezési tárgyak gyűjteményébe is sorolható. A mellékelt, a historizmus stílusát idéző meteorológiai műszer Macskovics Titusz (Szabadka, 1851 – Szabadka, 1919), a szabadkai építészet történetének kiemelkedő képviselőjének tulajdonát képezte. A 62 cm magas, falra akasztható tárgy 2009-ben került vásárlás útján a múzeumba, és tavaly óta látható a szabadkai múzeum Historizmus Szabadkán című kiállításán. Itt, Macskovics barométere mellett, a neves szabadkai építészhez és családjához kötődő több más historizáló tárgy is megtekinthető: egy kakukkos óra, a Macskovics gyermekek két német nyelvű meséskönyve, egy III. Napóleon stílusú kis szekrény, valamint Macskovics keze által 1871-ben festett akvarell.
Macskovics Titusz Zürichben, Aachenben és Bécsben tanult építészetet, s tanulmányutakat tett Németországban, Franciaországban, Svájcban, Angliában, Belgiumban, Hollandiában és Olaszországban. 1869-től kezdődő tanulmányainak, és különösen zürichi tanára, a neoreneszánsz hirdetője és terjesztője, Gottfried Semper német építész hatására a historizáló építészet jó ismerője és tervezője lett. Kisebb mértékben szecessziós stílusban is tervezett. Két alkalommal is volt Szabadka városi főmérnöke (1878–1879, 1884–1890). A 19. század második felétől mintegy 400 épülettervet valósított meg (házak, bérpaloták, villák, iskolák, gyárak, vágóhíd, templomok stb.), amelyek meghatározzák Szabadka alapprofilját. Példaként említhetjük Mamuzsics Lázár polgármester neoreneszánsz stílusú házát, Biró Károly polgármester neogótikus stílusú házát, a mai központi posta épületét, a valamikori Vörös Ökör – ma Ivan Goran Kovačić Általános iskola épületét, valamint a szabadkaiak által Sárga Házként ismert – ma Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar – monumentális neoreneszánsz épületet. Az építész, a mai Radić fivérek utca 4. szám alatti, lakóházának homlokzatán a neobarokk stílust alkalmazta (1892). Feleségével, Manojlovics Katinkával, hat gyermeket nevelt fel. Vállalkozóként is számon tartjuk, téglagyárát ma is Macskovics téglagyáraként emlegetjük.
A barométer feltalálójának Evangelista Torricellit, Galileo Galilei olasz tudós asszisztensét tartják. Galilei vette észre, hogy a levegőnek súlya van, Torricelli pedig 1644 körül határozta meg a légköri levegő súlyát vagy a légnyomást. Maga a barométer kifejezést 1665/1666. Robert Boyle ír természettudós vezette be. Macskovics Titusz barométere nem higanyt használ, hanem fém típusú barométer: bronz alkatrészei kitágulnak, ha a környező nyomás alacsonyabb, és összehúzódnak, ha a nyomás magasabb. A változásokat követik a számlapon lévő mutatók. Ezt a fajta barométert aneroidnak nevezzük. A barométer felett, a fa tok felső részén található egy hőmérő, amely két skálán – Réaumur- és Celsius-skálán – mutatja a hőmérsékletet. A Réaumur-féle hőmérsékleti skála nevét René Antoine Ferchault de Réaumurról kapta, aki 1730-ban hozta létre azt.
A hőmérővel ellátott barométer architektónikus hosszanti fa tokjának egyes díszítőelemei faesztergagéppel készültek. Az első esztergagépeket az ókor óta ismerték – a görög mitológia szerint ezt a munkaeszközt Daedalus, Ikarosz apja találta fel. A 18. század közepén kezdték el használni a mechanikus alátámasztású esztergagépeket, a 19. század elején került használatba a modern, hagyományos variánsa, ami a bútorok díszítésében, kialakításában is megmutatkozott. A mellékelt meteorológiai készülék fatokját a szabadkai Ábrahám Gergő restaurálta. E múzeumi tárgy azért lett március hónap tárgya, mert minden március 23-án, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) megalakulásának napjára emlékezve ünnepeljük a Meteorológiai Világnapot. S végezetül említsük meg bemutatott példánknak méltó párhuzamát, a palicsi meteorológiai oszlopot, amelyet 1870-ben emeltek a benne elhelyezett barométerrel és hőmérővel a Palicsi-tó partján.
Szöveg: Ninkov K. Olga, művészettörténész
Fotó: Kolovics Svetalana
