Copernicus az iskolapadban
A Szabadkai Városi Múzeum Pillantás a múltba elnevezésű projektje keretében kéthetente más és más műtárgyat mutatunk be a múzeum különböző gyűjteményeiből. A tárgyakat a múzeum bejáratának jobb oldalán lévő, külön erre a célra kialakított kirakatban láthatják az érdeklődők.
Kezdeményezésünk lehetővé teszi, hogy Szabadka lakói megismerhessék a múzeumban őrzött kincseket, miközben intézményünk is bemutathatja gyűjteményeinek sokszínűségét olyan tárgyakon keresztül, melyek nincsenek kiállítva aktuális tárlatainkon. A kiállított tárgyak történelmi és kulturális hátteréről a mellettük lévő képernyőn juthatnak információhoz az érdeklődők.
A lengyel Nikolaus Copernicus – eredeti nevén, német-porosz dialektusban Niklas Koppernigk (1473–1543) 1540-ben adta át egyik tanítványának az égitestek kopernikuszi rend-szeréről írt művét, a De revolutionibus orbium coelestium-ot (Az égi pályák körforgásáról), új fejezetet nyitva a világ felfogásában, gyökeresen ellentmondva az ún. ptolemaioszi (geocentrikus) rendszernek.
Copernicus az 1510 és 1514 között összefoglalt De hypothesibus motuum coelestium a se constitutis commentariolus-ban tett (Kommentár az égitestek elrendezéséről és mozgásairól szóló elméletekhez) főbb megállapításai:
„(…) a csillagok napi látszólagos mozgása, a Nap évi mozgása, és a bolygók retrográd mozgása mind arra vezethető vissza, hogy a Föld naponta megfordul a tengelye körül, évente körülkeringi a Napot, a Nap pedig a bolygórendszer nyugvó központja. A Föld tehát nem a világegyetem központja, hanem csak a Hold pályáé. A fő mű gondos tanulmányozásával megállapítható, hogy Kopernikusz tényleg hitt a heliocentrikus rendszerben – pontosabban egy heliosztatikus rendszerben, a Napot a középponttól bizonyos távolságra helyezte el – ezt tartotta a világegyetem valósághű leírásának. (…)
A kopernikuszi rendszer nagy hatást gyakorolt sok független gondolkodású csillagászra és matematikusra. Nem csak eleganciája miatt volt vonzó az új elmélet, hanem a hagyományos doktrínákkal való szakítása miatt is. Főként Arisztotelésszel állt szemben, aki a Föld mozdulatlansága mellett érvelt meggyőzően, ezenkívül alternatívát kínált Ptolemaiosz geocentrikus világegyetemével szemben. Ezek a nézetek a nyugati kereszténységben csaknem a vallási dogmák rangjára emelkedtek, sok elmélyült megfigyelő szerint azonban megfojtották a fejlődést, ideje volt elutasítani őket.” (Forrás: https://tudosnaptar.kfki.hu/k/o/kopernikusz/kopernikusz.html)
A kopernikuszi rendszer két jelentős változás eredményezett: egyrészt a világegyetem méretére vonatkozó elképzeléseket rengette meg alapjaiban, bevezetve az végtelen világegyetem fogalmát, másrészt a testek földre esésével kapcsolatos korábbi elképzeléseket múlta felül és lett kiváltó gondolata a tömegvonzás newtoni felfogásának.
A felvilágosodás korának kései, 19–20. századi lenyomatának tekinthető az elemi és polgári, illetve gimnáziumi oktatásának részét képező „csillagtan” vagy csillagászat, ami nem csak az ember magából kiinduló megismerését, de bizonyos láthatatlan összefüggések létét is felvillantotta: segítségével érthette meg az iskolás gyermek, hogy annak ellenére, hogy a saját szemszögéből nézve körülötte forog a világ, azt mégis más törvényszerűségek mozgatják: így változhatott meg egocentrikus világképe előbb geocentrikussá, majd heliocentrikussá. Az ezúttal bemutatásra kerülő iskolai segédeszköz nagy valószínűséggel a szabadkai gimnázium földrajz- vagy fizika-szertárából való kidobása után került az ugyancsak szabadkai Szent Kereszt felmagasztalása templom birtokába, majd az ott szolgálatot teljesítő plébános jóvoltából a Szabadkai Városi Múzeumba. A tárgy érdekessége a bolygómű, ami nem csak a heliocentrikus elv magyarázatára szolgál, de rajta egy sor gépészeti fogalom is világossá válik sokaknak. Az egész mechanizmus a Nap körül keringő bolygók mozgásához hasonló működést mutat, ezért az első csoport kerekeit napkeréknek, a másodikéit pedig bolygókeréknek hívják.
