Nemes Fekete Edit kerámiaművészete
Időpont: 2020. március 7., 17 óra
Helyszín: Szabadkai Városi Múzeum,Zsinagóga tér 3.
A kétnyelvű monográfia bemutatójának résztvevői:
Nemes Fekete Edit keramikusművész
Horváth Emma, az Életjel – Csáth Géza Művészetbaráti Kör művészeti vezetője
Dr. Ninkov K. Olga művészettörténész, a kötet szerzője
Szalma Viktória alkalmazott grafikus, a kötet grafikai tervezője
Ljubica Vuković Dulić művészettörténész
Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója
Az újvidéki Forum Könyvkiadó Forum képzőművészeti kismonográfiák 1978-ban indult sorozata Nemes Fekete Edit (Szabadka, 1944) szabadkai iparművésznő életét és kerámiaművészetét mutatja be. A változatos és autentikus opus egy küzdelmes pályát, szakmai sikereket és művészi megújulásokat tár elénk. A több mint öt évtizedet felölelő életmű által bepillantást nyerhetünk a vajdasági kerámiaművészet virágkorába, de az utánna kialakult helyzetképbe is. Nemes Fekete Edit annak az újvidéki Iparművészeti Iskolának a növendéke 1959–1965 között, amelynek kerámiatagozata már nem létezik, s annak az 1959-ben induló kishegyesi Kerámiai Művésztelepnek volt az oszlopos tagja és vezetője, amely szintén a múlté. Tevékenysége felhívja a figyelmet a kor olyan jelentős művészet- és kerámiatörténeti rendezvényeire, mint a Szabadkán 1968-ban elindított, országos jelentőségű Kerámia Triennálé, vagy például az 1984-ben alapított zágrábi Kiskerámia Világtriennálé, amelyeken a kezdetektől részt vett, s ugyanakkor rávilágít a vajdasági művészek és a Makói Művésztelep, valamint a Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Szimpózium meghatározó kapcsolatára is. Művészetét egy egész közösség vallja a magáénak. Számára sohasem csupán az alkotás öröme volt fontos, hanem az emberek és a szülőföld is. Munkásságának áttekintésével nemcsak egy sajátos, figyelmet érdemlő művészi életrajzot és hiteles művészeti hagyatékot ismerhetünk meg, hanem a vajdasági kerámiaművészet történeti szakaszaiba és a kerámiakészítés technológiájába is betekintést nyerünk. A könyv szabadkai bemutatója a Nők napja előtti hangulatban történik, ami egybeesik a művésznő életművének egyik alapmotívumával, a nő figurájával és annak ősi habitusából fakadó profán és szakrális tartalmakkal, amelyekben időről-időre megjelenik az önreflexió, illetve introspekció.
Dragomir Ugren, a posztformalista művészet jelentős vajdasági képviselője és a szabadkai Képzőművészeti Találkozó néhai munkatársa 1984-ben így fogalmazott: „A szellemi-érzelmi szupremáció vagy esetleg expresszió a keramikusok körében egészen ritka. Nemes Fekete Edit művészete ebbe a csoportba tartozik. Nála a teremtő akarat és az ellenséges világgal szemben álló ember tehetetlenségét kifejező formák iránti vágy, valamint az individuális iránti törekvés megsemmisítette az összes médiumbeli konvenciót, esztétikai szabályt, divatstílust és a kerámia használati funkcióját.”
A művésznő félévszázados munkásságáról szóló kétnyelvű monográfia szerzője dr. Ninkov Kovacsev Olga, a Szabadkai Városi Múzeum művészettörténésze. A könyv formatervezője Szalma Viktória szabadkai alkalmazott grafikus, a színes fényképek többségének és a címlapfotónak készítője Révész Róbert, zentai fotográfus; a szakvéleményező dr. Baranyi Anna, a fordító Vickó Árpád, a lektorok Berényi Emőke és Bogdana Petrović voltak. A bevezető tanulmányt követően, a könyvben egy gazdagon illusztrált színes rész szerepel, valamint 85 alkotás katalógusjegyzéke, és a művésznő rövid életrajza kiállításainak jegyzékével.
